Az utolsó hónap

Egy börtön, egy lánc, egy új élet, egy szerelem ezek járnak a fejemben. Félelmek, boldogságok felváltva, ismeretlen dolgok jönnek, vajon tudni fogom, vajon érezni fogom, mindenki azt mondja, hát persze, menni fog, és ha nem, és ha én nem fogok érezni semmit, ha mégsem születik meg?

Várom, hogy mosolyogjon, hogy az édes kis lábait puszilgassam, közben rettegek, hogy újra nőként is meg tudjak majd felelni a világnak, mert úgy érzem egy bálna lettem, csak az uszonyok hiányoznak, a zsír már megvan. És tudom, mint anya ezzel a fiamnak semmi, de semmi baja nem lesz, neki mindegy, hogy bálna, vagy tehén vagyok, vagy fehérneműmodell, mindegy, hogy csíkos lettem-e, vagy szuper barnult és rugalmas a bőröm. Mégis úgy érzem, meg kell felelnem.

Aztán mikor éppen elterelgetném ezeket a felhőket, jönnek mások, tudom majd mit kezdjek vele, és ha nem jól fektetem, nem jól fogom, ha olyan pici és elhagyom, vagy nem lesz elég ruhája, túl sűrűn vagy túl kevésszer cserélem a pelust, túl sokszor etetem, túlságosan ölelem majd és anyu szoknyájához szokik, és majd húszévesen azon sírok, hogy egy anyámasszony katonája, aki képtelen önálló lenni?

Majd megint elterelgetem ezen gondolatokat. És azt mondom magamnak, hogy meg fogok felelni, minden tökéletes lesz, jó anya, jó nő leszek, rend lesz, csillogás, és minden a legnagyobb rendben fog menni.

Egy főnix vagyok, ez a mottóm, meglátjuk beválik-e, eddig működött, de ez új, vajon erre is megfelel majd, egy főnix vagyok, ha nem megy, akkor is megcsinálom, feltámadok, ha kell, felperzselek mindent, de végigviszem.

Most, hogy itt a kiságy üresen, várom, hogy megteljen élettel és azt hiszem ez a katarzis elnyomja majd egy darabig aggodalmaim.

Újra egy fiatal főnix leszek, életerős és nyugodt, pont amilyennek lennem kell.

Farkas Kinga Zs