Egy cseppnyi szerelem

Harmóia, azt mondják, ez árad az anyákból és a kismamákból. Néha csendes pillanataimban, amikor csak magamra és a kicsire tudok figyelni, valóban megérzem ezt a harmóniát. És akkor valóban érzem, hogy árasztom magamból az egységet, az erőt, az odaadást. Mindazt, amit folyamatosan árasztanom kellene magamból. Elgondolkodtató, hogy ekkor, ebben az egy pillanatban szerelmes leszek, szerelmes leszek a fiamba, az életembe, a változásokba. Mindabba, ami eddig gyötört, most teljesen más fényt kap.

Elfogadás, gyász, ennyi lenne az elménk mikor anyává válunk, gyászoljuk akit elvesztünk magunkban és elfogadjuk a változást, majd nem csak elfogadjuk, meg is szeretjük, szerelmesek leszünk minden pillanatába és többé már nem akarjuk majd elengedni ezt az érzést.

Hogyan létezhet, hogy egy ilyen apró lélek ekkora hatással lehet a testünkre és a lelkünkre, hogyan létezhet, hogy minden anya arcán ugyanazt az éteri mosolyt látom kiülni, mikor a gyermekére gondol, hogyan létezhet, hogy ennyiféle szeretet közül ez, ennyire azonos minden nőben. Ennek egy csodának kell lennie, valami olyannak, amit emberi ésszel fel nem foghatunk, csupán érezhetünk.

Persze sokszor válik ezután az éteri harmónia után borongóssá a kedvem és szontyolodok el a legapróbb dolgokon, de egyszer fent egyszer lent ugye.

Szerelem ide vagy oda, várom, hogy megszülessen a kis manó, ugye akkor is boldog leszek, ugye akkor is enyém lesz a világ.

Farkas Kinga Zs

*megjelenés minden vasárnap*

Olvass tovább

Anya is és apa is

Fura kettősség érzése fogott el, hogy rossz vagy jó, magam sem tudom megmondani. Egyre inkább úgy érzem magányos perceimben, hogy egyszerre kell majd anyának, és apának lennem. Páni félelem rajzolódott ki az arcomon, mikor először ez felmerült bennem, majd ennek válaszául sírtam, csak sírtam, megállíthatatlanul, az ismeretlentől való félelem elismeréséül.

Próbáltam összeszedni a gondolataim, helyrezökkenteni magam, találni egy fogódzkodót az életemben, ami majd megérteti velem, hogy ez igazán nem nehéz. Vagy elhitetni magammal, hogy ez csupán egy múló állapot, miért kellene két szerepben lennem, hisz ott a hús-vér apja.
De ez nekem kevés, kevés, hogy létezik, hogy van, nem lehet ott mindig, és emiatt muszáj látnia valakit, aki erős és sosem fél, aki vasmarokkal is teljes szívvel tud irányítani. Mert anya nem ilyen. Anya hóbortos, megengedő, kedélyes, mosolygós, féltő.

Olvass tovább

Hegyek és völgyek

Mintha hullámvasúton ültem volna az eddigi öt hónapban, voltam fent és lent, voltam annyira boldog, hogy azt is elfelejtettem, hogy mennyi probléma hever még az utamban és voltam annyira a padlón, hogy az ágyból sem akartam kikelni.

Azt mondják ez normális, hogy a hormonok ezernyi változása és lüktetése kikészíti az ember idegeit, mintha bohócok ugrálnának egy vékony kötélen, olykor leesnek, olykor sikerül a mutatvány. Felfoghatatlan, hogy miért műveli ezt a testem velem, miért jó neki, hogy az idegeire megyek másoknak, és magamnak is, hogy paranoiás lettem, hogy már mindenben csak a rosszat látom, aztán egyszer csak ez megszűnik. A felhők tova szállnak és minden tavaszba borul, független az időjárástól, és attól, hogy mit szabad megtennünk ez alatt a pár hónap alatt.

Olvass tovább

Mit vegyek fel - eszelős gondok a 9 hónap alatt

Nő vagyok, és azzal hogy akkorára dagad a hasam, mint egy jól megtermett dinnye bizony nem segít az önbizalmam növeléséhez. Az meg főleg nem amikor a párom hozzáteszi, hogy most éppen focilabda nagyságú.

Sokat gondolkodtam, mit vegyek fel, mit vegyek fel, MIT VEGYEK FEL????!!!! Mantrázom akár órákig a köntösben a szekrény előtt. Nyilván sokak megtehetik, hogy ezen ünnepi 9 hónap alatt teljesen új ruhatárra cseréljenek, de sajnos én az égető többséghez tartozom, aki nem. És öt hónap után bizony az ember kénytelen rájönni, hogy a pulcsik és a nadrágok kicsit feszültebbek mint ahogyan kellene lenniük. A szoknyákat hagyjuk is (bár láttam olyan nőt aki fel bírta venni, de az én haskörfogatom nem engedélyezi ezt).

Persze felmerülhet a kérdés, hogy talán a turkálók jó megoldást adhatnak, de nem mondhatnám, hogy a legegyszerűbb feladatok egyike kifogni benne valami kismamára valót, amiben nem töltött galambnak néz ki az ember lánya.
Az egyik volt kismama barátnőm azt a jó tanácsot adta, hogy amelyik gatya jó rád azt toldd meg egy hosentrogerrel, teljesen jó ötlet volt, bár ha pisilni kell menni és fölé vettél valamit akkor fenn állhat a veszélye, hogy előbb pisilsz be a toalett előtt, minthogy levedd a nadrágod.

Olvass tovább

Az Első

Az első alkalmak mind olyan furcsák, valahogy nem vesznek el a süllyesztőben, valahogy emlékszünk rájuk mindig. Az első csók, az első diploma az első találkozás a gyermekem apjával.
Az első érintés, az elsöprő nagy szerelem, az első nagy kudarc. Hosszú idő telik el, míg megjelenik az első pozitív teszt. Az első sokk, zavartság és boldogság egyben, időm se volt kitalálni hogy mondhatnám el másképp, ha nem akkor rögtön. Pedig annyi ötletem lett volna, de hát ez az első.

Az érzés amikor elmentem az orvoshoz, hogy biztos-e, és láttam, láttam az életem legszebb gyémántját. Sírni tudtam volna a boldogságtól, anya leszek.
Az első vizsgálatok, a felismerés, hogy miért voltam olyan borzasztóan egy hónapig, visszagondolva egészen jól tűrtem, persze nem sejtettem semmit. Azt hittem biztos a diéta volt rossz amit összeraktam, biztos az rontotta el a gyomrom, biztos amiatt nem tudok aludni. Olyan sok minden változott és fel sem tűnt.

Olvass tovább

Egy új élet

Bizonyára sokan vagyunk így, egy krízis sok mindent megváltoztat, de talán most a NŐK jobban meg fognak érteni. Mert ki más érthetné jobban, hogy egy új életet hozunk létre, önmagunkból, a semmiből, jó esetben egy cseppnyi szerelemből. És ez az apró élet, amely még igazából megfoghatatlan darabokra szaggatta az álmaim, a terveim, az életem, azzal kecsegtetve, hogy ad újat helyette.De mit is ad, hányingert, görcsöket, vesén rúgást, reményt, hogy ránk mosolyog és szeretni fog minket (mivel mást nem igazán tud tenni).

Negatív vagyok, igen, mert ez a kőkemény valóság, az amit mesélnek a kismamaságról, az amit a filmekben láthatunk, meg sem közelíti azt a káoszt amit átélünk nap mint nap. Boldogságról beszélnek, rózsaszín ködről, és igazából az ember el sem meri mondani mennyire fél, hogy egyáltalán nem boldog.Szeretem a babám, félre ne értsen senki, nagy álom vált valóra, de ilyen hirtelen szertefoszlott egy államvizsga álma, egy életpálya, mindennel sietni kell, lakást venni, berendezni, de a gyerekre is jusson pénz, az ember magára tekint és nem tudja hova lett önmaga. Ki áll szemben vele a tükörben, nagy pocakkal.

Olvass tovább

Megosztom magam

Kérlek olvasd el a hiszaszo.blogspot.com lévő írásokat.

Hamarosan jövök! :D

Olvass tovább