Csak azt akarom

Sokszor az ember elveszti a fejét és azt hiszi, csupán egy dologra vágyik, csak ezt vagy azt akarja. Mintha ez olyan könnyű lenne, mintha mindig csak kis és egyszerű dolgokra vágynánk. Az a helyzet, hogy az esetek többségében, az ember, ha ezt a csak szót odateszi a mondanivalója, vagy vágya elé, mindjárt valami nagyot mer álmodni és ez ugyan nem baj, de a nagy álmokat körülményes megvalósítani. Hosszú munka eredménye, hogy tudjunk lépni az adott célért csak egy kicsit is, és kitartás, rengeteg kitartás.

Olvass tovább

Amikor azt hittem

Megváltottam a világot, hogy már túl vagyok a nehezén, hogy egyre hosszabban alszik reggel, hogy milyen nyugodt baba, leszámítva amikor front van, mert akkor aztán az idegeimen játszik.

És front van, hogy honnan tudom, hát mert fáj a fejem. Lehet, hogy neki is fáj, ezért olyan kibírhatatlan, nem hiszem, hogy egyébként ennyire anyás, mert máskülönben kellően teli pocakkal magától elalszik és hagy ténykedni 2-3 órát. De most nem, 10-15 percig alszik, majd üvölt, tej nem kell, cumi sem kell, a pelus tiszta, igazából akkor is üvölt ha fogom egy 5-6 percig, majd elalszik, és mikor leraknám újabb 10 perc és felkel. Hát ma így tartott két órát a gombapörkölt, ami legrosszabb esetben is fél órás munka, még a rizs is tovább tart, mint a gomba főzési ideje, de sebaj, anya acélsodrony idegzete lassan egy vékony szállá alakul, de tartja magát, csak rossz hallgatni ahogy sír, rossz tudni, hogy csak az jelent neki vigaszt ha ölelgetem, ezt viszont főzés közben igen nehéz kivitelezni.

Hát így van az, hogy hagyom sírni az ágyban, két óra után elfáradt annyira, hogy amikor már éppen feladtam volna, hogy ma egyek, ha be is tudom fejezni a főzést, elhallgat és alszik. Tudom, hogy nem éhes, mert folyton kortyolgatott egy kicsit, hátha mégis alapon ez a baj, persze nem kötötte le hosszan, de legalább most hagy majd remélem két órát kikapcsolni. Enni, mosogatni, rendet rakni, és megírni, hogy borzasztóan hisztis tegnap óta. Jó lenne, ha nem változna ennyit ez a fránya idő, mindkettőnknek sokkal jobb, ha nem sír annyit.

De most egy pár órára megváltom a világot, pihenek egy kicsit, próbálok felkészülni egy újabb három órás ébrenlétre.

Nyugodt vasárnapot mindenkinek!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Szuperhétfő - gondolatok az anyaságról

Már régen nem gondolkodtam el azon, milyen is ez, élem a napi rutint, ami evés alvás, evés alvás, mindeközben elfelejtek igazán érezni, olyan felszínes lettem, néha nevetek egy filmen, mindig akkor mikor épp elaludna a kicsi, szegény mindig felriad, folyton megszeretgetem, mert nincs más társaságom, így rajta töltöm ki minden érzésem, de ezek mind csak puszik formájában definiálódnak, hiszen nem üvölthetek vele, nem sírhatom el neki a bánatom, ha érti is, nem szeretném, hogy úgy nőjön, növekedjen, hogy felmerül benne a gondolat, hogy őrá haragszom.

Az anyaság nehéz, kudarcok és dicsőségek sorozata, ha elalszik és nyugodt, ha látom, hogy mosolyog az nekem maga a csoda. De mégis, folyton kétségek között vergődöm, hogy vajon mindent jól csinálok-e, hogy mégis mire van igazából szüksége. Vajon mindent meg tudok neki adni, és később is így lesz? Annyi dolgom van még a világban, és hirtelenjében ő került az első helyre.

Döbbenetes mennyi mindenről mondunk le mi nők ezért az érzésért, döbbenetes, hogy előrébb tudjuk ezt helyezni önmagunknál, hogy képesek vagyunk még egy új szerepet felvenni egy kis manó kedvéért, akit még csak nem is ismerünk igazán, csak most fedezzük fel.

Ez egy igazi szerelem.

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Az első nap a csajokkal

Amikor már elkezdtem felöltözni kaptam az sms-t, hogy még ne induljak, később kell mennem körmöt csináltatni a barátnőmhöz, késett az egyik vendége. Nem voltam boldog, mindent kívántam az ominózus későnek, főleg kisbabával való indulást, időzítesz, biztosan aludjon az utazás alatt, mert ugye, csak nem akarnám, hogy üvöltsön az úton. Erre később kell indulni. 

Probléma megoldva, mert a másik barátnőm, aki jött velem segíteni, előbb elmentem hozzá, hogy ne legyen gond, (itt is boldog névnapot neki). Vittem a megbeszélt tiramisut, amihez elfelejtettem bevásárolni két nappal előtte, szóval mehettem le megint a boltba gyerekestül, amit szerintem sose fogok megszeretni. Főleg mivel a kisfiam, ha elindulok vele elalszik, de amint hazaérek felkel, teljesen mindegy, hogy még mennyit kellene aludnia. Valami fura érzéke van hozzá, hogy tudja, mikor értünk be egy lakásba.

Már a tiramisut összeállítani sem volt egyszerű eset, bár az utolsó réteg krémig érdeklődve figyelte ténykedésem a konyhában, aztán kiborult a bili, anya vegyél fel. Szerencsére a béka is hazaért, így végül ő nyugtatgatta, nincs baj, csak anya főz, bár kimondottan a tiramisu készítését nem nevezném főzésnek.

Az akaratosságát a kisfiamnak persze már megtapasztaltam jóval előtte is, amikor belázasodtam egy jó kis mellgyulladás miatt, mindegy volt, hogy mindenem fáj, mindegy volt hogy sírok annyira rossz, a gyerek is sírt, persze nem akartam felvenni, mindent megpróbáltam, hogy aludjon, de csak üvöltött. Aztán persze kínomban inkább felvettem, két perc és aludt is. Az van amit ő akar, ez így volt a hasamban is és most is. 

De visszatérve a szombatra, elindultunk át is értünk és mint előzőleg, most is felébredt amint átértünk. Na nem baj, mire a körmöt csináltuk a tiramisu és egy kis séta után aludt is mint a bunda, mi meg békében trécseltük végig a három órát. Új hajat is kaptam, vagyis frizurát, de akkor már ébren volt és olyan jól viselte, hogy magam is meglepődtem.

Jó volt ez a nap, végre egy kicsit kimozdultam.

Szép napot!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Aludj el szépen

Az első pár napban azt hittem, könnyen elalszik, aztán ez a ködös álom még mindig elkísért, majd kezdtem rájönni, hogy ez bizony nem így van, ahogy egyre fejlődik, nem akar aludni, még akkor sem ha egyébként hulla fáradt és erővel tartja nyitva a szemeit.

Olvass tovább

Egy kis móka péntekre

Ahogy Én látom az ébredéseit...

Olvass tovább