Hulljon a férgese

Tegyük fel, de tényleg csak tételezzük fel, hogy létezik megközelítőleg tökéletes nő és férfi, nekik születik egy gyermekük, akik megközelítőleg tökéletes (nyilván saját szemükben ő tökéletes), élnek egy csodálatos és háborúmentes világban, mindenki egyenlő, stb.

Tegyük fel, hogy ebben a világban élünk, és csukjuk be a szemünket, képzeljük el a saját világunkat, képzeljük el milyen boldogak vagyunk, hogy hibáink is erősségek, hogy mindenki boldog. Hagyjuk, hogy átjárjon a rózsaszín köd. Pörgessünk végig egy egész életet így, nyugalom és béke, harmónia. Vannak nehézségek, de mindig kilendülünk belőle, nincsenek szakadékok az életben, nincsenek törések, sem megvalósítatlan álmok. Csak mi vagyunk és amit megteremtünk.

Most hogy kinyitjuk a szemünket, vagyis ha én kinyitom a szemem, ezek után érzem, hogy igyekszem efféle életet élni, tökéletesnek lenni egy olyan világban, olyan emberek között, akik beléd rúgnak, akik hazudnak, áltatnak. És noha mindenki tudja, hogy saját karmája is visszaüt, bizton érzi, hogy jóval nagyobbat kap, mint amennyit valójában adott. 

Úgy érzem magam, mint akit csúnyán megloptak, elvették mindazt amit szerettem, ami megtöltött élettel, elvették a bizalmam, elvették a hitet, és lassanként ha nem mászok ki ebből a nagy kupac kakiból, ha nem hagyom, hogy végül saját karmájának áldozata legyen aki ezt teszi, elvesztem a reményt is, hogy változhat valami. Hogy létezik olyan, hogy számítani valakire, hogy nem hazudnak a szemembe szemrebbenés nélkül, majd mondják azt, hogy ez a te hibád. Nem az én hibám, ha más hazudik, ez nem ok okozati összefüggés. A hazugság az hazugság. 

Most ott tartok, hogy hogyan kezdjem el újra, hogy hogyan lépjek tovább, miként kell elmenni, miként kell újra bízni. Nem tudom. Csak állok döbbenten és nem tudom, mit tegyek.

Hallgasd meg az ehhez illő zenét! Jó szerencsét, szebb napokat!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Lázban égünk

Tudom, hogy már mindenki torkig van az EB-vel, de mit tehetnék, ha igenis nagy szó ami történik, és tudom, tudom, hogy ezer más sport van amiben ezerszer jobbak vagyunk (pl úszás és kajak...), de mit lehet tenni, ez van most porondon, nemsokára olimpia, akkor meg majd az lesz.

És hogy miért is jön ez most ide, nah igen, sokan gúnyolódnak, hogy de ez egy szar sport, bevallom én is inkább majd kézizni vagy vízilabdázni viszem majd a gyereket, mert nem igazán kedvelem a focit, és persze remélem rá tudom venni, hogy tanuljon hangszeren játszani. De kanyarodjunk vissza, szóval szar sport, minek ujjongunk... Hát azért ujjongunk, amiért minden anya sír boldogságában, ha valami újat csinál a baba, pedig semmi kirívó nincs benne, nem lett tőle a legjobb és a legokosabb sem, csak azért mert gurulgat és mégis, a fellegekben járunk. Nah, ez a foci is pont ilyen, tudjuk, hogy szar az egész, hogy annyi pénzt amennyit beleöltek igenis ez a legkevesebb, de nagy szó, hogy ott vagyunk és nagy szó, hogy nyerünk, az meg még nagyobb, hogy egyenlőre nekünk van a legtöbb pontunk a csoportunkban.

Igazból csak azon bánkódok, hogy még nem érti, hogy még nem tud velem együtt szurkolni (amúgy sosem nézek focit, csak az EB és a világbajnokság érdekel, bár ez igaz a többi sporteseményre is). Remélem két év múlva legalább egy kicsit kijutunk a világbajnokságra, vagy négy év múlva ugyanitt leszünk. És akkor, majd velem együtt szurkolhat a kisfiam.

Lázban égünk minden nap, szurkolunk, nyerünk és vesztünk, mert ez az élet rendje!

Szép Napot nektek is!

Egyébként költői kérdés: Miért mindig akkor hívnak az értékesítők, amikor sír a gyerek?!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Mentsetek meg a saját gondolataimtól

Mindannyiunkban elérkezik az idő, amikor elég volt, saját magunkból, az életünkből, a gondolatainkból. És hogy miért pont most, mert most néztem meg a Hogyan legyünk szinglik című filmet. Elég vicces volt, de ami fontosabb, rávilágított arra, hogy mennyire szerettem magányosan járni az utamat. Nem vagyok magamnak való vagy ilyesmi, de jól esett egyedül felfedezni Londont, vagy barangolni Stockholmban (bár ott ritkán voltam egyedül), vagy csak úgy úton lenni egyedül.
Nem volt félelmetes számomra, hogy nincs kihez szóljak, csak magam voltam, és az én világom. Megvoltam magammal.

Olvass tovább

Fogas kérdés

Péntek reggel egy vidám mosollyal kezdődött minden amikor egy pillanatra elfordultam és mire visszanéztem rá már a hasán huncutkodott. Valószínüleg jobban akarta látni Beyonce ledéren fedett testét, valamiért imádja, ugyanúgy mint Niki Minaj-t. Hát férfi mit lehet tenni, szereti a nagy melleket.
Visszatérve bámulta a tv-t a hasán, közben a cicáját csócsálta aztán mikor megunta és ugye a visszafordulás technikáját még nem sajátította el, így megfordítottam. Ekkor egy mosoly kíséretében megláttam két kis fogacskát, ahogy előtörnek az ínyéből.

Ekkor megvilágosodtam, hogy miért nem alszom napok óta, hogy miért üvölt mint a fába szorult féreg. De álmomban sem gondoltam volna hogy fogacska jön, nemhogy kettő.

Ígyhát én hulla fáradt vagyok, bárcsak aludhatnék egyben 10 órát vagy többet, ő meg elég nyűgös.

Most hogy már nem hagyhatom magára sehol ahonnan leeshet, egy kicsit többet játszik és van ébren, jobban érzem magam. Látom ahogy önnálósodik, és ez büszkévé tesz.

De vajon hogy fog kinézni két foggal, és mennyire fog fájni ha véletlen megharap az éles fogacskáival. Mert amikor megtapiztam elég élesnek tűntek.

Olvass tovább