Beszívott egy mókuskerék ez

Elfáradtam.

Pont mikor a legnagyobb szükségem volt rá, hirtelen megjelent több állásajánlat is. És nem voltam rest kapni az alkalmon, hogy lendítsek egyet az amúgy lefelé ívelő életemen. Azt hittem készen állok, de hamar rá kellett jönnöm, a munka egy meló, az anyaság egy másik, és a kettő az bizony együtt nehéz. Na azért nem tántorítok el senkit, annyira nem vészes, csak jócskán kellett idő, hogy belelendüljek a mókuskerékbe újra, és újra és újra.

És nem ez volt az igazán nehéz, hanem elfogadni, hogy elfáradtam az anyaságban, hogy elegem van. Hogy iszonyat nehéz egyedül ezt végigcsinálni. És per pillanat azon gondolkodom, hogy mégis miféle világ az amelyik egy nőt belekényszerít ennyi szerepbe, csak azért mert nincs férfi a háznál, hogy hol az a szociális háló ami szükséges lenne. Szükségem lenne időre, magamra, és nincs, elfogyott, vagyis leginkább akkor dolgozom.

Most csak annyit tudok, hogy bírnom kell még. Tovább, itt nem adhatom fel. Fejlődnöm kell, mint tanár, azt a káoszt amit a rengeteg információ okoz le kell képeznem egy kisebb halmazra. Létre kell hoznom valamit azokban a friss agyakban, akik számítanak rám.

Számítanak rám.

Még tartanom kell magam, csak elfáradtam.

Olvass tovább

Egy cipő, két cipő, hogyan legyek nő

A minap amikor megint egy szép cipőboltban jártam, amiben általában elakadok a dobozokban a babakocsival, mert nem gondolnak rá, még véletlenül sem, hogy kisbabával is szeretnél egy szép és kényelmes cipőt. Szóval mikor a Tamarisban nézelődtem a barátnőmmel és Mátéval, aki ekkor már aludt, vélhetőleg megunta a cipőket, mivel neki úgyse kell, hogy mégis, hogy lehetséges az, hogy magassarkúból temérdek érdekes színű, formájú van. Szinte mind tűsarokkal, vagy valamivel vastagabbal, amiben egy értelmes nő még véletlen sem tud menni, de én tutira nem. Így nekem vagy a nagyon extrém sarkú, vagy éktalpú cipők jutnak. Illetve ott az office viselet, vastag sarok, visszafogott szabás. Van is egy olyanom, elvileg kényelmes, gyakorlatilag mivel elcseszett félszámos a lábam, baromira nyom és még nem volt kedvem betörni, hiszen nekem fáj jobban, nem a cipőnek.

De visszatérve, mikor arra gondolok, hogy nő, rögtön egy magassarkú ugrik be, nyilván azért, mert a médiában is mindenki azt visel, de könyörgöm miért? Minek kell mindenhol azt sugallani, hogy csak akkor vagy igazi nő, ha tűsarokban virítasz? A súlyokról már ne is beszéljünk, igen ismerek olyan nőt aki olyan vékony mint állat és már szült több gyereket, hát neki jó genetikája van, meg ismerem a többit, aki vagy megszokta az új testét, de leginkább beletörődött, meg a celebeket, akik 'csak azért is megmutatom, hogy lehet még kockás hasam nyolcvan gyerek után is'! Mit sem törődnek azzal, hogy másoknak ez elérhetetlen, hiszen se pénzük sem idejük nincs. És aki azt mondja, hogy nem drágább egészségesen étkezni, az vagy vak, vagy hülye.

Már a laktózmentes diétámmal is legalább 6000 forinttal többet költök tejre, és az csak a tej, a tejföl, tejszín, vaj, sajt, stb. mind sehol sincsenek még. Persze, legalább nem nagyon eszek péksütit, ennyi jó oldala akad. Egy darabig azt gondoltam, hogy simán jó lenne, ha mindig teljes kiőrlésű magvas cuccokat ennék, de igen hamar rájöttem, hogy ami a gyomromnak jó, az a pénztárcámat igencsak megcsappantja, így erről gyorsan le is mondtam.

És ebben az őrült spirálban próbálok mindent, de tényleg mindent megtenni azért, hogy olyan legyek, amilyen lenni akarok. És hogy minek? Persze, van aki megkérdezi, anya vagy, minek akarsz jól kinézni, anya vagy, nem mindegy, anya vagy, anya vagy.... EZ NEM KIFOGÁS! Ez egy szerep, amit minden nő vállal (vagy a többség), de ez nem azt jelenti, hogy mint nő nem létezek többé, attól még, jól akarok kinézni, érezni akarom, hogy nem azért néznek, mert jézus mi van rajta (pl a mackónacis anyukák-kivétel persze, ha játszira mennek), meg ilyesmi.

Szóval szeretem a szép cipőket, de amúgy sem mutatnék jól magassarkúban, ahogy egy babakocsit tolok, nemde?

Találjátok meg magatok ti is!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Soha nem lesz elég tiszta

Mikor elkezdett gurulgatni a drága, akkor már tudtam, hogy bizony kemény menet lesz, hogy ne ő legyen az, aki minden nap, mindent feltakarít helyettem. És sajnos arra is rá kellett jöjjek, hogy sosem lehet eleget takarítani. Soha! De tényleg.

Most hogy mászik, és nem tudom hogyan, de valahogyan minden sarokban és zugban, meg játékon összeszed valami kis szöszt, időnként mikor nagyon nyálzik, még koszcsíkokat is vélek felfedezni a pólóján, és ugyan a béka rám parancsolt, hogy teljesen feleslegesen porszívózok fel minden nap, szerintem még az is kevés. Talán az is kevés lenne, ha mindig fel is mosnék mellé, meg ha már ezt megcsinálom, akkor ugye portalanítok, meg ilyesmi.  Hála az égnek, hogy szinte nincs is bútorom.

Mellesleg, mint minden épeszű ember én is utálok takarítani, ez persze nem azt jelenti, hogy általában nincs rend, sőt, itt még gyerek mellett is rend van, főleg, hogy leginkább a függöny lerángatása és az összes kábel felkutatása az amit imád, persze megrágni is meg kell.

Legutóbb magára csavarta a netkábelt, és sírt mert nem tudta magát kibogozni, és kirántott egy dugaljt a falból dugóstul. Akkor mondjuk a szívbaj kerülgetett, de még mindig nem tudom, mit rakjak a dugaljak elé, hogy ne férjen hozzájuk.

Fogalmam sincs mások, hogyan csinálják, náluk, hogy van mindig elég nagy tisztaság, hányszor porszívóznak, hányszor mosnak fel egy nap, mit raktak minden veszélyforrás elé, meg ilyesmi. Az hogy mi lesz akkor ha megindul, és az összes asztalsarkát megtalálja, egy másik rémálom, bár azzal is tisztában vagyok, hogy inkább fájjon és tanuljon, minthogy ne fájjon, aztán sete suta legyen.

Ugye nektek is le akar tekeregni a pelenkázóról????

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Újra itt, mesélek

Igyekszem visszarázódni ebbe az írásba, mert érzem, hogy szükségem van rá, de nem voltak egyszerű heteim mostanában.

A szinte állandó egyedüllét, amit egy alapból fennálló állapot, mint tudjátok, hogy a béka sose tartja magát ahhoz, amihez kellene. Illetve egy másik, hogy az egyik barátnőm, akivel többet szoktam találkozni, lévén, hogy babát vár és jobban rá is ér ezáltal, betegeskedett. Szóval a magány a tetőfokára hágott, így belefogtam a nagy lakásrendezésbe.

De mielőtt erre időm és lehetőségem lett volna, még elmentem egy kicsit, hogy hobbimnak hódoljak és tanítsak egy kicsit. És ekkor rájöttem, hogy bizony, milyen gyereket nem akarok nevelni. Több csoportba tudom őket osztani:

1. Egyik fülén be, másikon ki
2. Csakazértsem azt csinálom amit mondasz
3. Tetetem a hülyét
4. Én nem dolgozom csoportban
5. Téged nézlek hülyének

1. Az egyik fülén be, másikon ki típus

Jellemzője, hogy mindegy hogyan mondod, megérinted-e, odamész hozzá, külön feladatot találsz ki, engedsz neki, szigorú vagy, igazából szarik a fejedre, még akkor is ha tudja, hogy pontoznod kell az órai munkáját. Fogalmam sincs, hogy otthon mit csinál, de ha az enyém is ilyen lesz kilenc évesen elevenen fogom megnyúzni.

2. Csakazértsem azt csinálom amit mondasz típus

Tanár vagyok, minden órámra felkészülök, tudom mit fognak csinálni, mit akarok nekik megtanítani, mit szeretném, hogy elsajátítsanak, erre az ilyen gyerekek, és ők voltak a legtöbben, minden mást csinálnak csak azt nem. Mindegy, hogyan módosítok akkor sem, csak azért sem, mert nem tisztel, nem hallgat végig, nem is érdekli az egész, amikor meg verseny van, sír, hogy neki semmi sem működik... Talán ha jobban figyelt volna. Nem értem miért kell ilyennek nevelni azt a szegény gyereket.

3. Tetetem a hülyét típus

Jó példa arra, hogy lusta és esze ágában sincs gondolkozni, inkább megvárja, hogy más megcsinálja helyette. Kérem szépen, otthon is ez van, mondasz neki valamit és keresi a kifogást????

4. Nem dolgozom csoportban típus

Általában nincs testvérük, és így nem is szocializálódtak arra, hogy csoportban dolgozzanak, sajnos a magyar iskolarendszer sem igazán tanít meg erre, így nem csoda, ha ilyenekbe belefutok. Gyakran előfordul a nagyon kicsiknél is akik még nem járnak iskolába, de ott még ez életkori sajátosság. :)

5. Téged nézlek hülyének típus

Ez volt az, amitől tényleg felállt a szőr a hátamon, tiszteletlen, sokszor bunkó stílusban beszél mindenkivel, bezzeg ha kell neki valami adja a szépet. Ohhh ismertem ilyeneket gimiben is, egyenlőre még velem sem volt kedves, szép lassan rá fog jönni, hogy azért jobban jár ha a tanárnak megadja  a tiszteletet. Általában beképzelt is, és nagyra van magával, pedig még semmit sem ért el az életben. Erre muszáj is mesélnem egyet: Kislány meséli nagy büszkén, hogy náluk van takarítónő, de ő csak takinak hívja, meg az anyja is. Szegénynek neve nincs, vagy miért taki. Tisztelet??? MIlyen szülő az ilyen?!

Hova fajulnak ezek a pöttöm gyerekek? Látom, hogy van olyan aki normális, tisztelet tudó, és tényleg élvezi, hogy valami újat tanulhat. De a többiből ezt miért kellett kiölni? Milyen érdektelen felnőttek lesznek így?

Szegény világ!

Jobb szerencsét!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Névnapi DIY

Most jutottam el arra a pontra, hogy megunjam az amúgy friss festést és úgy döntsek, ha már nem festhetek újra, akkor legalább a bútorok és az elrendezés frissüljön.

Szerintem nincs két hónapja, hogy átrendeztük a szobát, így viszonylag frissen toltam a bútort. Meg is van a böjtje, hogy egyedül nekiálltam, ugyanis kitört az egyik lába a kanapénak. De mint tudjuk ez a legjobbakkal is megesik. Jobb megoldást nem láttam, mint könyvekkel kitámasztani, sajna a régi ósdi könyveim, amik annó szintén ilyen funkcióra lettek befogva nem lettek ide átköltöztetve, így Shakespeare, Radnóti és Petőfi vaskos kötete esett áldozatul. Kövezzetek meg, de nem volt jobb ötletem, és olcsóbb sem.

Ezek után olyan rumlit csaptam a másik szobában, hogy még mindig szanaszéjjel van az a csupán kilenc táska, mert odáig még nem jutottam el, hogy visszapakoljam őket a helyükre, a szekrény tetejére. Az igazat megvalva egy párat eladhatnék belőle, úgysem használom, de olyan szépek... Szerencsére a cipőimhez ès a ruháimhoz már nem ragaszkodom ennyire.

Ekkor az előző nap megvásárolt festékszórónak estem neki nagy erőkkel, gondoltam naivan csak átfújom azt a ronda régi barna széket, max egy óra. Meg ahogy én azt elképzeltem, hát nem így lett. Körülbelül tíztől háromig raktam össze a széket, huzatcserével együtt, és rájöttem ha zomancfestékkel kenem le gyorsabb és kevesebb is fogy. (És pont ugyanilyen büdös) Így hiába gondoltam, hogy az asztal is meglesz egy festékszóróból, nem lett, az még mindig rusnya. Na de azt majd lekenem. Csak ha mar lekenem az ajtókat is le kellene. Sok a munka, kicsit több is, mint amit egyedül kellene vállalnom.

Vár a fürdő, az előszoba, egy csomó furnivaló, hogy praktikusabb legyen mindkettő, főleg a konyha a mágneses késtartómmal.
És remélem hamarosan megérkeznek nővèremék a régi képkeretekkel, mert azzal is lesz dolgom :) csak a fal tetszene, inkabb szürkére kellett volna festeni.

Kreatívkodjatok Ti is!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Bezárva a négy fal közé

Nem tudom, más hogy van vele, de bizony hideg lett, elővettem a vastag takarót és hosszú ujjú pólót veszek fel itthonra, mert cidri van. Ugyan a szobahőmérő 24 fokot mutat, de ettől én még fázom, és ha kinézek csak még jobban fázni kezdek. Nem is tudom mikor, csütörtök este? Azt hiszem akkor kezdődött ez az ítéletidő, azóta nem mentem sehova, és egyáltalán nem csodálom, hogy azelőtt pár napig a gyerek egy ördögfajzat lett.

Az igazat megvallva halálra unom magam, már mindent kitakarítottam, szépen elrendeztem, a gyerekkel is játszok, sorozatot nézek. Mondjuk főzni nincs kedvem, mert a boltba nem jutok el, így csak a vészhelyzeti tartalék van, fagyasztott sajttal töltött, meg ilyesmi. Legalább mondjuk nem halok éhen.

Elgondolkoztam rajta, hogy vajon Máté fázik-e ha csak a polár plédjét rakom rá, egy darabig el tudtam hitetni magammal, hogy nem, de ma nem bírtam tovább és elővettem a hálózsákját. Arról nem is beszélve, hogy este megint belázasodott, ki tudja mitől, mert más tünete nincs, talán a foga, vagy a hideg. Persze pont amikor lázas nem szabad halálra takargatni, de már lement mikor beleraktam abba a cuki zsákba. Csak remélem, hogy most sokáig fog aludni. Ebben az időben, nem vagyok toppon, vele ellentétben, aki viszont pont ugyanolyan aktív, mint eddig, láz ide vagy oda.

Visszatérve az időre, már ötödik napja, hogy esik, és kicsit megvisel, ez a bent lét. Négy fal képletesen és ennyi. Ráadásul kezdek rájönni, hogy mégsem tetszik a falam színe... ha kevesebbet látnám talán jobb lenne. De egyre inkább úgy érzem, hogy szürkére kellett volna festeni, vagy világoskékre. Vagy rózsaszínre ahogy tereztem. Nah ugye, hogy nagyon unatkozok idebent nyáron. Remélem a tél nem ilyen lesz, mert hamar ki fogom magam készíteni. :D

Bárcsak sütne a nap megint.

Szép napot, jó szerencsét!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Amire nem lehet felkészülni

Eljött a nyár, a kánikula és végre örültem, hogy meleg van. Mondjuk annak annyira nem, hogy a lakásban is, és a gyerekkel nyilván este nem megyek sétálgatni, mikor már jó idő van. Azért egyszer egyik hajnalban sikerült megejteni egyet, csak mert őkelme nem találta megfelelőnek a hőmérsékletet alváshoz, én meg már nem tudtam mit kinyitni, és hiába is próbálkoztam huzatot csinálni, nem ment. 

Végül így július elejére megérkeztek nővéremék, akik a 2-3 naposra tervezett itt maradásból egy bő 10 napot csináltak, ami nem baj, szerencsére nem jelentenek akkora terhet mint amire számítottam. Bár sajnálom, hogy a kisebbik szoba jut nekik, meg hogy kilenckor itt már halkan kell lenni a kisfiam miatt, aki alszik. De hát ő is akar még egy babát, tanulja csak meg a két nagyobbik, hogy mást nem keltünk fel éjnek évadján, mert ők dorbézolni akarnak. Szerencsére egyszer sem sikerült felkelteniük, bár abban nem vagyok biztos, hogy azért-e mert ők halkabbak voltak a megszokottnál, vagy a fiamnak van jó alvókája. 

Jól telt az első hét és alig vártam, hogy hét vége legyen és elmenjünk a Balatonra egy kicsit pihenni. Bár reggel igen szeles volt az idő és még hideg is volt, délutánra bemelegedett rendesen. 

Sajnos a víz pont ugyanolyan fagyos maradt a maga 23 fokjával, hogy én is csak a lábamat voltam hajlandó belemártogatni. Egészen jól telt a nap, leszámítva hogy viharos szél fújt és a gyerek sosem bírt tíz percnél tovább aludni, de amikor aludt igen vidám pozíciókat vett fel... :) Ettől persze ő nem volt jobb kedvűbb én meg nem voltam sokkal vidámabb. De ez van, annak is örültem, hogy az utat lefele végigaludta, ami nála ritka számba megy, de lehet, hogy ez intő jel volt az egész napos nem alvásra és az esti rosszullétre.

Még a strandon a karomban tartottam, pakolásztunk össze, hogy indulni kéne, mikor is sugárban elkezdett kijönni belőle minden amit eddig megevett, amit már csak azért sem értek, mert a kaja nem lehetett romlott, nem volt olyan meleg, szélsátorban volt, és ha fertőzés lett volna, akkor meg jóval tovább tart ez az egész. No mindegy, szarul lett, szóval hihetetlen sebességgel tartottunk haza, hívtam fel a védőnőt, hogy most akkor mi legyen, és csak annyit tudtam leszűrni, hogy amíg van pisis pelusa ne aggódjak, de hívjam fel az ügyeletet, ha úgy látják kimennek. 

Persze hányt megint, mint utólag rájöttem azért mert hirtelen sok kaját kapott szegény és belegondolva, én sem zabálom tele magam miután hánytam, mert ugye az is ki fog jönni, nah igen, ez meg is valósult. Viszont több ilyen nem volt. Az ügyelet (Heim Pál) nem volt túl szimpi, először is lecseszett, hogy mégis hogy merem légzésfigyelő nélkül hason altatni a gyerekem, aztán mondta hogy emeljem fel a matracot a fejénél és úgy altassam, persze részben emiatt (mert utál háton aludni a gyerek) részben amiatt mert folyton felkelt az éhségére, hiszem most már azt a hibát nem követtem el, hogy sokat adjak neki enni hirtelen másfél óránként ébren volt. Úgy éreztem magam mint egy hulla és a gyerek is nyűgös volt. A hőmérséklete is magasabb lett a megszokottnál, de nem volt lázas. (bár csak pár tized fok választott el minket tőle) Szóval szar anyának éreztem magam, felkészületlennek és csupa rossz dolog járt a fejemben, azon kívül, hogy jó lenne aludni. 

Hétfőre szerencsére minden megjavult így nem láttam fontosnak dokihoz menni vele, már mit csináljon, ha jobban van. Viszont borzasztóan jó ötletnek tartanám, ha az anyuka kezébe nyomna egy kit hívhatok ha nyomtatványt az orvos vagy a védőnő, hogy ne kelljen szegényeket zaklatnom, teljesen kiborulva. Nyilván nem az ő hibájuk, csak tök jó lenne, nyugodtabb lennék, ha nem nekem kellene, minden telefonszámot megkeresni, amit ők amúgy is tudnak. Szeretnék felkészülni az ilyen esetekre, de látom, hogy nem megy, nincs elég információ a birtokomban. Szegény én, szegény többi első gyerekes anya. 

Remélem a többieknek pihentetőbb volt a nyaralása, ha volt. Minden jót!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

HURRÁ Nyaralunk!

Tudom, hogy szólhattam volna előbb, de egy kisebb fennakadás történt, a mostani beszámolóm csúszik egy kicsit, remélhetőleg csak hét közepéig, utána pedig megint nem vasárnap fog megjelenni, hanem kedden vagy szerdán. :)

Hurrá nyaralunk!

Nektek is szép hetet!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Hulljon a férgese

Tegyük fel, de tényleg csak tételezzük fel, hogy létezik megközelítőleg tökéletes nő és férfi, nekik születik egy gyermekük, akik megközelítőleg tökéletes (nyilván saját szemükben ő tökéletes), élnek egy csodálatos és háborúmentes világban, mindenki egyenlő, stb.

Tegyük fel, hogy ebben a világban élünk, és csukjuk be a szemünket, képzeljük el a saját világunkat, képzeljük el milyen boldogak vagyunk, hogy hibáink is erősségek, hogy mindenki boldog. Hagyjuk, hogy átjárjon a rózsaszín köd. Pörgessünk végig egy egész életet így, nyugalom és béke, harmónia. Vannak nehézségek, de mindig kilendülünk belőle, nincsenek szakadékok az életben, nincsenek törések, sem megvalósítatlan álmok. Csak mi vagyunk és amit megteremtünk.

Most hogy kinyitjuk a szemünket, vagyis ha én kinyitom a szemem, ezek után érzem, hogy igyekszem efféle életet élni, tökéletesnek lenni egy olyan világban, olyan emberek között, akik beléd rúgnak, akik hazudnak, áltatnak. És noha mindenki tudja, hogy saját karmája is visszaüt, bizton érzi, hogy jóval nagyobbat kap, mint amennyit valójában adott. 

Úgy érzem magam, mint akit csúnyán megloptak, elvették mindazt amit szerettem, ami megtöltött élettel, elvették a bizalmam, elvették a hitet, és lassanként ha nem mászok ki ebből a nagy kupac kakiból, ha nem hagyom, hogy végül saját karmájának áldozata legyen aki ezt teszi, elvesztem a reményt is, hogy változhat valami. Hogy létezik olyan, hogy számítani valakire, hogy nem hazudnak a szemembe szemrebbenés nélkül, majd mondják azt, hogy ez a te hibád. Nem az én hibám, ha más hazudik, ez nem ok okozati összefüggés. A hazugság az hazugság. 

Most ott tartok, hogy hogyan kezdjem el újra, hogy hogyan lépjek tovább, miként kell elmenni, miként kell újra bízni. Nem tudom. Csak állok döbbenten és nem tudom, mit tegyek.

Hallgasd meg az ehhez illő zenét! Jó szerencsét, szebb napokat!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Lázban égünk

Tudom, hogy már mindenki torkig van az EB-vel, de mit tehetnék, ha igenis nagy szó ami történik, és tudom, tudom, hogy ezer más sport van amiben ezerszer jobbak vagyunk (pl úszás és kajak...), de mit lehet tenni, ez van most porondon, nemsokára olimpia, akkor meg majd az lesz.

És hogy miért is jön ez most ide, nah igen, sokan gúnyolódnak, hogy de ez egy szar sport, bevallom én is inkább majd kézizni vagy vízilabdázni viszem majd a gyereket, mert nem igazán kedvelem a focit, és persze remélem rá tudom venni, hogy tanuljon hangszeren játszani. De kanyarodjunk vissza, szóval szar sport, minek ujjongunk... Hát azért ujjongunk, amiért minden anya sír boldogságában, ha valami újat csinál a baba, pedig semmi kirívó nincs benne, nem lett tőle a legjobb és a legokosabb sem, csak azért mert gurulgat és mégis, a fellegekben járunk. Nah, ez a foci is pont ilyen, tudjuk, hogy szar az egész, hogy annyi pénzt amennyit beleöltek igenis ez a legkevesebb, de nagy szó, hogy ott vagyunk és nagy szó, hogy nyerünk, az meg még nagyobb, hogy egyenlőre nekünk van a legtöbb pontunk a csoportunkban.

Igazból csak azon bánkódok, hogy még nem érti, hogy még nem tud velem együtt szurkolni (amúgy sosem nézek focit, csak az EB és a világbajnokság érdekel, bár ez igaz a többi sporteseményre is). Remélem két év múlva legalább egy kicsit kijutunk a világbajnokságra, vagy négy év múlva ugyanitt leszünk. És akkor, majd velem együtt szurkolhat a kisfiam.

Lázban égünk minden nap, szurkolunk, nyerünk és vesztünk, mert ez az élet rendje!

Szép Napot nektek is!

Egyébként költői kérdés: Miért mindig akkor hívnak az értékesítők, amikor sír a gyerek?!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Mentsetek meg a saját gondolataimtól

Mindannyiunkban elérkezik az idő, amikor elég volt, saját magunkból, az életünkből, a gondolatainkból. És hogy miért pont most, mert most néztem meg a Hogyan legyünk szinglik című filmet. Elég vicces volt, de ami fontosabb, rávilágított arra, hogy mennyire szerettem magányosan járni az utamat. Nem vagyok magamnak való vagy ilyesmi, de jól esett egyedül felfedezni Londont, vagy barangolni Stockholmban (bár ott ritkán voltam egyedül), vagy csak úgy úton lenni egyedül.
Nem volt félelmetes számomra, hogy nincs kihez szóljak, csak magam voltam, és az én világom. Megvoltam magammal.

Olvass tovább

Fogas kérdés

Péntek reggel egy vidám mosollyal kezdődött minden amikor egy pillanatra elfordultam és mire visszanéztem rá már a hasán huncutkodott. Valószínüleg jobban akarta látni Beyonce ledéren fedett testét, valamiért imádja, ugyanúgy mint Niki Minaj-t. Hát férfi mit lehet tenni, szereti a nagy melleket.
Visszatérve bámulta a tv-t a hasán, közben a cicáját csócsálta aztán mikor megunta és ugye a visszafordulás technikáját még nem sajátította el, így megfordítottam. Ekkor egy mosoly kíséretében megláttam két kis fogacskát, ahogy előtörnek az ínyéből.

Ekkor megvilágosodtam, hogy miért nem alszom napok óta, hogy miért üvölt mint a fába szorult féreg. De álmomban sem gondoltam volna hogy fogacska jön, nemhogy kettő.

Ígyhát én hulla fáradt vagyok, bárcsak aludhatnék egyben 10 órát vagy többet, ő meg elég nyűgös.

Most hogy már nem hagyhatom magára sehol ahonnan leeshet, egy kicsit többet játszik és van ébren, jobban érzem magam. Látom ahogy önnálósodik, és ez büszkévé tesz.

De vajon hogy fog kinézni két foggal, és mennyire fog fájni ha véletlen megharap az éles fogacskáival. Mert amikor megtapiztam elég élesnek tűntek.

Olvass tovább

Vissza a jövőbe

Tudom, hogy mindig is szerettem dolgozni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire fog hiányozni, hogy nincs hova menjek, hogy folyton itthon kell legyek. (még akkor is ha ez a világ legédesebb itthonlevése)

Be kell valljam unatkozom, felfigyeltem rá, hogy magamban beszélek hangosan, mert nincs kihez szóljak (vagyis van, csak nem tud válaszolni) És igen izgalmas, ha beszélek és közben felveszik a telefont, persze jön a kérdés, ki van ott, hát senki, csak megtárgyaltam magammal, hogy ugyan mi is történt ma velem. Mintha olyan izgalmas lenne... Kicsit zsémbes vagyok magammal, ez is feltűnt, de lehet ez csak azért van, mert annyira beállt a nyakamon az izom, hogy már forgatni sem tudom a fejem. És ebben az izgi időjárásban még a pici is alig alszik.

Unatkozom, és hiányoznak a munkatársaim, hiányzik, hogy tegyek vegyek, hogy felvegyem a telefont, hogy tájékoztassak másokat, hiányzik, hogy leugorjak ebédkor a burgerbe (kivéve pénteken mert akkor halas szendvics van) és egyek egy napi menüt. Egy idő után már ketchupot is tartottam bent, hogy azt ne kelljen vennem. Vagy volt egy kis kifőzde, azt hiszem Íz lett-nek hívják, és mindig eltalálták a napi kívánságomat, és annyi kaját adnak menüben, hogy mindig kétszerire ettem meg.

Hiányzik, hogy nyomorogjak a metrón, hiányzik, hogy este kilenckor végezzek, még az is hiányzik, hogy kipakoljak a mosogatógépből, vagy hogy statisztikát csináljak. Hiányzik, hogy magamban voltam egy közösségben, de ebből bármikor kiléphettem ha akartam. Most nincs választásom, magam vagyok ketten, magányos vagyok a kisfiam társaságában, és még a tévében is ugyanazokat ismétlik.

Hiányzik, hogy van kedvem főzni, csak boltba nincs kedvem menni, babakocsistul, babástul, sietni, rohanni, remélni, hogy nem üvölt míg végzek.

HIÁNYZIK A RÉGI MAGÁNYOM! Hogy ez baj-e, azt nem tudom, hogy ettől rosszabb anya leszek-e, nem hiszem. Lehetek irigy, azt hiszem lehetek az.

De tudom  megoldást, ide nekem egy klónt, és akkor mehetek amerre látok bűntudat nélkül.

Jó szerencsét!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Elveszve a napok sodrásában

Csak egy pillanat volt, míg azt hittem minden rendbe jöhet, hogy ez a varangy képes herceggé változni, mindaddig, míg el nem készült a konyha és a szobák, aztán mintha jól végezte volna dolgát, úgy döntött sikerszériáját félredobva inkább megint csak áltat engem, egyenlőre csak engem, hogy jönni fog, mert hiányzunk neki.

Ezt két napi késés után már nehezen esik elhinnem, mert dolgoznom kell. Jah persze, non-stop... Én sem vagyok hülye, eddig is csak elnéztem neki a sok kifogást amit nyögött a végtelenségig, de most elég lett.

Olvass tovább

Még nem értheti milyen anyának lenni

Furcsa véletlen, vagy ha nem is furcsa, de véletlen, hogy éppen ma van anyák napja. Nekem az első, és bár nem tudja elmondani, hogy milyen jó neki, hogy vagyok, biztosan tudom, hogy így van. Egyre inkább keres a szemével, ha mások is a szobában vannak, egyre jobban nem mindegy neki éppen én fogom-e vagy más. Fontos lettem neki, két hónap alatt én lettem számára a világ közepe, és ő is az enyém.

Olvass tovább

Honnan is tudhatnám

Az a helyzet, hogy felháborodtam, felháborodtam, mert vagy én vagyok túl naiv és buta a gyerekem felneveléséhez, vagy valami nagyon szar ebben a magyar rendszerben, vagy szimplán egy nemérdekel védőnőt és egy bunkó orvost fogtam ki.

Olvass tovább

A pénztárcabarát kisgyerek

Azt hiszem így estére egy igazi kis mesét kellene mondanom nektek. Íme hát egy:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisbaba, úgy hívták Máté. Aranyos kisfiú volt, nem sokat sírt, némiképp makacs volt, mint az anyja, de pont olyan jó alvó is. Azt leszámítva, hogy csak ágyban szeret aludni és leginkább otthon, de autóban semmiféleképp nem.
Ez az aranyos kisfiú sokat nevetgélt és játszott, mindig mosolygott ha csikizték és vidáman heherészett ahogyan csak tőle telt így két hónaposan. Valami furcsa módon szerette, ha pelust cseréltünk és nem sírt ha öltöztetni kellett, mindaddig míg az nem sapka vagy meleg pulcsi volt.

Olvass tovább

Felébredni egy rémálomból

Bár értené, hogy min megyek keresztül, hogy milyen érzés nekem ott lenni egyedül abban a lyukban. Félni, hogy másokat zavar ha sír a pici. Pedig nem én akartam így. De ő megfutamodott, ahogy mindig. Ha igazán férfi lenne, értené mit jelent nekem félni. Félni az agresszív részegektől, félni a bizonytalantól. Félni, hogy elvesztek minden csodát és csupán a rutin marad nekem az anyaságból, félni, hogy egyedül kell mindennel megbirkóznom. Mint már két hónapja. Egyedül.

Olvass tovább

Nyár van nyár

Tudom, tudom, még csak tavasz eleje van, végre április, bár az igazat megvallva, az április igen változékony tud lenni, akár még hóesés is lehet, de remélem ez már nem fog bekövetkezni mivel a meleg első jeleként megszűnt a fűtés a lakásban. Bár ezt fürdetéskor nem igazán preferálom, de még így is 24 fok van a szobában, remélhetőleg nem fagy meg a gyerek, bár nagyon tud vacogni, ha nem bugyolálom be időben.

Visszatérve a melegre, még mindig látok nagykabátban közlekedni embereket sapkával, fogalmam sincs, hogy hajnal óta magukon felejtették, vagy szimplán csak nem érzik, hogy 25 fok lett hirtelen, nyugodtan elrakhatják az igazán bundás ruhákat és elővehetik a vékonyabb kabátokat.  Én viszont élvezem, hogy elég a pólóra egy pulcsi, vagy a frissen vásárolt poncsóm és kiülhetek a babakocsival egy finom friss kávéval és egy jó péksütivel napozni. Az egyetlen dolog ami miatt nem szeretem ezt a kerületet, nincs a környékemen olyan cukrászda ahol ki tudnék ülni kávét és sütit enni, vagy ha ki tudok ülni, akkor nincs olyan sütijük amiben nincs tej. Nehéz eset vagyok tudom.

Gondolkodtam már azon, hogy mi lenne ha vinnék egy olyan bögretermoszt és abból szürcsölgetném a kávém míg a kicsi levegőzik, közben edzem a lábam, mert ugye ha kocsi megáll a baba is felébred. Bezzeg ha apa tolja, én nem tudok vele vásárolni menni, mert nem tudom miért kipattan a szeme, ha beértem egy boltba, persze így legalább nem tudok annyit költeni :D, de ha apa tolja, akkor otthagyja egy sarokban gyerekestül, körbejárja a boltot, majd visszatérve ránéz, hogy még alszik és él is. Ez a nyugalom, nem igazán értem, hogy létezik ez, bezzeg neki alszik. Mert hogy hamarabb elalszik ha ő altatja az oké, nincs az a zavaró tejillat, ami belőlem árad, de hogy még a babakocsiban is másként viselkedik neki. Gonosz  dolog ez.

És a meleg igazi jeleként megéreztem a számban a friss hideg fröccs ízét, ami után nagyokat nyeltem és rájöttem, hogy álmaimban maximum, mert ugye terhesség alatt még csak iszok egy sportfröccsöt (1 dl bor 4 dl szóda), de ilyenkor még ez se jöhet szóba. Szóval nem tudom mi lesz velem nyáron, mert csak az ízesített alkoholmentes sörök maradnak úgy látom. Pedig epekedek egy pohár jó borért, talán pont a vastartalma miatt, vagy csak mert bejött ez a meleg.

Mindenesetre a következő hónapban már biztos a parkban fogunk héderelni, vagy kilátogatunk a Margit-szigetre és fetrengünk egy sort, biztosan élvezni fogja a változatosságot a pöttöm. Már várom.

Nyár van nyár!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Csak azt akarom

Sokszor az ember elveszti a fejét és azt hiszi, csupán egy dologra vágyik, csak ezt vagy azt akarja. Mintha ez olyan könnyű lenne, mintha mindig csak kis és egyszerű dolgokra vágynánk. Az a helyzet, hogy az esetek többségében, az ember, ha ezt a csak szót odateszi a mondanivalója, vagy vágya elé, mindjárt valami nagyot mer álmodni és ez ugyan nem baj, de a nagy álmokat körülményes megvalósítani. Hosszú munka eredménye, hogy tudjunk lépni az adott célért csak egy kicsit is, és kitartás, rengeteg kitartás.

Olvass tovább

Amikor azt hittem

Megváltottam a világot, hogy már túl vagyok a nehezén, hogy egyre hosszabban alszik reggel, hogy milyen nyugodt baba, leszámítva amikor front van, mert akkor aztán az idegeimen játszik.

És front van, hogy honnan tudom, hát mert fáj a fejem. Lehet, hogy neki is fáj, ezért olyan kibírhatatlan, nem hiszem, hogy egyébként ennyire anyás, mert máskülönben kellően teli pocakkal magától elalszik és hagy ténykedni 2-3 órát. De most nem, 10-15 percig alszik, majd üvölt, tej nem kell, cumi sem kell, a pelus tiszta, igazából akkor is üvölt ha fogom egy 5-6 percig, majd elalszik, és mikor leraknám újabb 10 perc és felkel. Hát ma így tartott két órát a gombapörkölt, ami legrosszabb esetben is fél órás munka, még a rizs is tovább tart, mint a gomba főzési ideje, de sebaj, anya acélsodrony idegzete lassan egy vékony szállá alakul, de tartja magát, csak rossz hallgatni ahogy sír, rossz tudni, hogy csak az jelent neki vigaszt ha ölelgetem, ezt viszont főzés közben igen nehéz kivitelezni.

Hát így van az, hogy hagyom sírni az ágyban, két óra után elfáradt annyira, hogy amikor már éppen feladtam volna, hogy ma egyek, ha be is tudom fejezni a főzést, elhallgat és alszik. Tudom, hogy nem éhes, mert folyton kortyolgatott egy kicsit, hátha mégis alapon ez a baj, persze nem kötötte le hosszan, de legalább most hagy majd remélem két órát kikapcsolni. Enni, mosogatni, rendet rakni, és megírni, hogy borzasztóan hisztis tegnap óta. Jó lenne, ha nem változna ennyit ez a fránya idő, mindkettőnknek sokkal jobb, ha nem sír annyit.

De most egy pár órára megváltom a világot, pihenek egy kicsit, próbálok felkészülni egy újabb három órás ébrenlétre.

Nyugodt vasárnapot mindenkinek!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Szuperhétfő - gondolatok az anyaságról

Már régen nem gondolkodtam el azon, milyen is ez, élem a napi rutint, ami evés alvás, evés alvás, mindeközben elfelejtek igazán érezni, olyan felszínes lettem, néha nevetek egy filmen, mindig akkor mikor épp elaludna a kicsi, szegény mindig felriad, folyton megszeretgetem, mert nincs más társaságom, így rajta töltöm ki minden érzésem, de ezek mind csak puszik formájában definiálódnak, hiszen nem üvölthetek vele, nem sírhatom el neki a bánatom, ha érti is, nem szeretném, hogy úgy nőjön, növekedjen, hogy felmerül benne a gondolat, hogy őrá haragszom.

Az anyaság nehéz, kudarcok és dicsőségek sorozata, ha elalszik és nyugodt, ha látom, hogy mosolyog az nekem maga a csoda. De mégis, folyton kétségek között vergődöm, hogy vajon mindent jól csinálok-e, hogy mégis mire van igazából szüksége. Vajon mindent meg tudok neki adni, és később is így lesz? Annyi dolgom van még a világban, és hirtelenjében ő került az első helyre.

Döbbenetes mennyi mindenről mondunk le mi nők ezért az érzésért, döbbenetes, hogy előrébb tudjuk ezt helyezni önmagunknál, hogy képesek vagyunk még egy új szerepet felvenni egy kis manó kedvéért, akit még csak nem is ismerünk igazán, csak most fedezzük fel.

Ez egy igazi szerelem.

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Az első nap a csajokkal

Amikor már elkezdtem felöltözni kaptam az sms-t, hogy még ne induljak, később kell mennem körmöt csináltatni a barátnőmhöz, késett az egyik vendége. Nem voltam boldog, mindent kívántam az ominózus későnek, főleg kisbabával való indulást, időzítesz, biztosan aludjon az utazás alatt, mert ugye, csak nem akarnám, hogy üvöltsön az úton. Erre később kell indulni. 

Probléma megoldva, mert a másik barátnőm, aki jött velem segíteni, előbb elmentem hozzá, hogy ne legyen gond, (itt is boldog névnapot neki). Vittem a megbeszélt tiramisut, amihez elfelejtettem bevásárolni két nappal előtte, szóval mehettem le megint a boltba gyerekestül, amit szerintem sose fogok megszeretni. Főleg mivel a kisfiam, ha elindulok vele elalszik, de amint hazaérek felkel, teljesen mindegy, hogy még mennyit kellene aludnia. Valami fura érzéke van hozzá, hogy tudja, mikor értünk be egy lakásba.

Már a tiramisut összeállítani sem volt egyszerű eset, bár az utolsó réteg krémig érdeklődve figyelte ténykedésem a konyhában, aztán kiborult a bili, anya vegyél fel. Szerencsére a béka is hazaért, így végül ő nyugtatgatta, nincs baj, csak anya főz, bár kimondottan a tiramisu készítését nem nevezném főzésnek.

Az akaratosságát a kisfiamnak persze már megtapasztaltam jóval előtte is, amikor belázasodtam egy jó kis mellgyulladás miatt, mindegy volt, hogy mindenem fáj, mindegy volt hogy sírok annyira rossz, a gyerek is sírt, persze nem akartam felvenni, mindent megpróbáltam, hogy aludjon, de csak üvöltött. Aztán persze kínomban inkább felvettem, két perc és aludt is. Az van amit ő akar, ez így volt a hasamban is és most is. 

De visszatérve a szombatra, elindultunk át is értünk és mint előzőleg, most is felébredt amint átértünk. Na nem baj, mire a körmöt csináltuk a tiramisu és egy kis séta után aludt is mint a bunda, mi meg békében trécseltük végig a három órát. Új hajat is kaptam, vagyis frizurát, de akkor már ébren volt és olyan jól viselte, hogy magam is meglepődtem.

Jó volt ez a nap, végre egy kicsit kimozdultam.

Szép napot!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Aludj el szépen

Az első pár napban azt hittem, könnyen elalszik, aztán ez a ködös álom még mindig elkísért, majd kezdtem rájönni, hogy ez bizony nem így van, ahogy egyre fejlődik, nem akar aludni, még akkor sem ha egyébként hulla fáradt és erővel tartja nyitva a szemeit.

Olvass tovább

Egy kis móka péntekre

Ahogy Én látom az ébredéseit...

Olvass tovább

Nem gondoltam volna

Mindenki, de tényleg mindenki azt mondta, hogy az első hónap nehéz lesz, hogy iszonyú lesz, hogy hulla fáradt leszek, valószínűleg magamnál sem leszek igazán. Féltem, a szüléstől sem féltem ennyire, mondjuk azzal nem riogattak ennyit, igyekeztem csak szép szüléseket hallgatni, és optimistán hozzáállni, de ott végül a neheze jutott, viszont legalább ennél nehezebb nemigen lesz, ha majd egyszer lesz második. Majd egyszer...

Olvass tovább

Minden pillantással a tiéd lettem - A születés III.

Nyugalom, éteri nyugalom. Nem is tudtam volna ennél nyugodtabb lenni, és most is csak az nyugtalanít, hogy neki baja eshet, semmi más.
Nyugalom.

Feküdtem egyedül, és aztán bejöttek hozzám, a barátnőm, a béka és a karjában az édes kincsem. Annyira hasonlítottak, és annyira meghatott ahogy esetlenül próbálja tartani azt a pöttöm életet a karjában, talán sírtam is nem tudom, de most ha erre gondolok, bizony elcsöppen egy két könny, biztosan a sok hormon, ami most ürül. Én csak néztem, és nem is gondoltam arra, hogy eddig milyen nehéz volt eljutni, hogy hogyan telt ez a kilenc hónap, hogy mit éreztem, csak azt tudtam, hogy most már minden sokkal boldogabb lesz, mindegy mi lesz.

Olvass tovább

Úton az új világba - A születés II.

Minden rendben lesz...

Csak ez jár a fejemben, kezdetben és szinte végig humoromnál vagyok, bár lehet hogy csak én láttam magam így, az emlékeim, mint álomképek maradtak meg, foszlányok. Néhol kínos kérdések bukkannak fel még bennem, vajon nagyon hangos voltam, pedig tényleg nagyon fájt, ez baj, ez rossz, nem tudom utólag minek stresszelem magam ilyen balgaságokkal. De ugorjunk az elejére.

Olvass tovább

Amikor elkezdődött - A születés I.

Hétfő reggel, újabb NST (magzati szívhangot és méhösszehúzódást figyelő eszköz) a kórházban, eljutok odáig, késtem is, aznap reggel semmi nem akart jól indulni. Borzalmas hangulatom volt, szegény béka jól beleharaptam megint, elegem volt már az egészből, már csak egy hét, biztattam magam. Persze a kedves nővérke nem volt ilyen optimista, mostanában sok volt a túlhordott baba, így inkább adott végig időpontot a jövőhétre, aztán be kell feküdni, mondta. Hát ehhez aztán semmi kedvem nem lett volna, befeküdni  és várni. 

Olvass tovább

Se lát, se hall, lélegzik

Érzem a változást a testemben, néha felszisszenek a fájdalomtól, olyankor megszűnik a világ. Tudom, hogy egymásra hangolódunk, tudom, hogy már neki is kellemetlen odabent szűkölködni.
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy jó lenne, ha valaki itt lenne, hogy fogja a kezem, hogy egyedül érzem magam ezzel, de nincs mit tenni.

Olvass tovább

A vérem vagy

A minap elgondolkodtam azon, hogy miként is lehet az, hogy valaki bántja a saját gyerekét. Itt most nem a nevelési célzattal megadott fenekelésről vagy egy pofonról beszélek, hanem megölni őt, vagy valós hosszan tartó fájdalmat okozni neki.
Felkavart a hír, hogy egy anya megölte gyermekét, majd magával is végzett, de miért, hogyan tudta bántani saját vérét, azt akit kilenc hónapig védelmezett testével, akivel eggyé vált testben és lélekben, majd később egymásra hangolódva élték életüket. (Nyilván míg kamasz nem lesz, mert akkor aztán vége a szülői képnek, de ez még egy messzi történet, ha akkor még lesz ilyenforma net, blog és világ...)

Olvass tovább

Békakirályfi

 Amikor megcsókolom herceggé válik, igen, biztosan így lesz, csak még egy csók, csak még egyet, hátha mégis királyfi lesz.

De akárhogy nyitogatom a szemem, és csókolgatom tonnaszám nem lett sem királyfi, de még csak egy szende udvari bolond sem. Pedig most aztán elkélne egy férfikéz, akár még Quasimodo is elég lenne, nem baj hogy csúf, csak szíve meg ereje legyen. De csak egy nyamvadt békám van, szeretem a békákat, sok kedvenc békám van, mint Breki a Muppet Show-ból, vagy az elvarázsolt békák a Hercegnő és Békából, de az a helyzet, hogy a békák nem tudnak sem kiságyat szerelni, sem pihentető masszázst adni a kedvesüknek. Elemben folyton mocskot hagynak maguk után, mint a gyerekek.

Olvass tovább

Az utolsó hónap

Egy börtön, egy lánc, egy új élet, egy szerelem ezek járnak a fejemben. Félelmek, boldogságok felváltva, ismeretlen dolgok jönnek, vajon tudni fogom, vajon érezni fogom, mindenki azt mondja, hát persze, menni fog, és ha nem, és ha én nem fogok érezni semmit, ha mégsem születik meg?

Olvass tovább