Soha nem lesz elég tiszta

Mikor elkezdett gurulgatni a drága, akkor már tudtam, hogy bizony kemény menet lesz, hogy ne ő legyen az, aki minden nap, mindent feltakarít helyettem. És sajnos arra is rá kellett jöjjek, hogy sosem lehet eleget takarítani. Soha! De tényleg.

Most hogy mászik, és nem tudom hogyan, de valahogyan minden sarokban és zugban, meg játékon összeszed valami kis szöszt, időnként mikor nagyon nyálzik, még koszcsíkokat is vélek felfedezni a pólóján, és ugyan a béka rám parancsolt, hogy teljesen feleslegesen porszívózok fel minden nap, szerintem még az is kevés. Talán az is kevés lenne, ha mindig fel is mosnék mellé, meg ha már ezt megcsinálom, akkor ugye portalanítok, meg ilyesmi.  Hála az égnek, hogy szinte nincs is bútorom.

Mellesleg, mint minden épeszű ember én is utálok takarítani, ez persze nem azt jelenti, hogy általában nincs rend, sőt, itt még gyerek mellett is rend van, főleg, hogy leginkább a függöny lerángatása és az összes kábel felkutatása az amit imád, persze megrágni is meg kell.

Legutóbb magára csavarta a netkábelt, és sírt mert nem tudta magát kibogozni, és kirántott egy dugaljt a falból dugóstul. Akkor mondjuk a szívbaj kerülgetett, de még mindig nem tudom, mit rakjak a dugaljak elé, hogy ne férjen hozzájuk.

Fogalmam sincs mások, hogyan csinálják, náluk, hogy van mindig elég nagy tisztaság, hányszor porszívóznak, hányszor mosnak fel egy nap, mit raktak minden veszélyforrás elé, meg ilyesmi. Az hogy mi lesz akkor ha megindul, és az összes asztalsarkát megtalálja, egy másik rémálom, bár azzal is tisztában vagyok, hogy inkább fájjon és tanuljon, minthogy ne fájjon, aztán sete suta legyen.

Ugye nektek is le akar tekeregni a pelenkázóról????

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Újra itt, mesélek

Igyekszem visszarázódni ebbe az írásba, mert érzem, hogy szükségem van rá, de nem voltak egyszerű heteim mostanában.

A szinte állandó egyedüllét, amit egy alapból fennálló állapot, mint tudjátok, hogy a béka sose tartja magát ahhoz, amihez kellene. Illetve egy másik, hogy az egyik barátnőm, akivel többet szoktam találkozni, lévén, hogy babát vár és jobban rá is ér ezáltal, betegeskedett. Szóval a magány a tetőfokára hágott, így belefogtam a nagy lakásrendezésbe.

De mielőtt erre időm és lehetőségem lett volna, még elmentem egy kicsit, hogy hobbimnak hódoljak és tanítsak egy kicsit. És ekkor rájöttem, hogy bizony, milyen gyereket nem akarok nevelni. Több csoportba tudom őket osztani:

1. Egyik fülén be, másikon ki
2. Csakazértsem azt csinálom amit mondasz
3. Tetetem a hülyét
4. Én nem dolgozom csoportban
5. Téged nézlek hülyének

1. Az egyik fülén be, másikon ki típus

Jellemzője, hogy mindegy hogyan mondod, megérinted-e, odamész hozzá, külön feladatot találsz ki, engedsz neki, szigorú vagy, igazából szarik a fejedre, még akkor is ha tudja, hogy pontoznod kell az órai munkáját. Fogalmam sincs, hogy otthon mit csinál, de ha az enyém is ilyen lesz kilenc évesen elevenen fogom megnyúzni.

2. Csakazértsem azt csinálom amit mondasz típus

Tanár vagyok, minden órámra felkészülök, tudom mit fognak csinálni, mit akarok nekik megtanítani, mit szeretném, hogy elsajátítsanak, erre az ilyen gyerekek, és ők voltak a legtöbben, minden mást csinálnak csak azt nem. Mindegy, hogyan módosítok akkor sem, csak azért sem, mert nem tisztel, nem hallgat végig, nem is érdekli az egész, amikor meg verseny van, sír, hogy neki semmi sem működik... Talán ha jobban figyelt volna. Nem értem miért kell ilyennek nevelni azt a szegény gyereket.

3. Tetetem a hülyét típus

Jó példa arra, hogy lusta és esze ágában sincs gondolkozni, inkább megvárja, hogy más megcsinálja helyette. Kérem szépen, otthon is ez van, mondasz neki valamit és keresi a kifogást????

4. Nem dolgozom csoportban típus

Általában nincs testvérük, és így nem is szocializálódtak arra, hogy csoportban dolgozzanak, sajnos a magyar iskolarendszer sem igazán tanít meg erre, így nem csoda, ha ilyenekbe belefutok. Gyakran előfordul a nagyon kicsiknél is akik még nem járnak iskolába, de ott még ez életkori sajátosság. :)

5. Téged nézlek hülyének típus

Ez volt az, amitől tényleg felállt a szőr a hátamon, tiszteletlen, sokszor bunkó stílusban beszél mindenkivel, bezzeg ha kell neki valami adja a szépet. Ohhh ismertem ilyeneket gimiben is, egyenlőre még velem sem volt kedves, szép lassan rá fog jönni, hogy azért jobban jár ha a tanárnak megadja  a tiszteletet. Általában beképzelt is, és nagyra van magával, pedig még semmit sem ért el az életben. Erre muszáj is mesélnem egyet: Kislány meséli nagy büszkén, hogy náluk van takarítónő, de ő csak takinak hívja, meg az anyja is. Szegénynek neve nincs, vagy miért taki. Tisztelet??? MIlyen szülő az ilyen?!

Hova fajulnak ezek a pöttöm gyerekek? Látom, hogy van olyan aki normális, tisztelet tudó, és tényleg élvezi, hogy valami újat tanulhat. De a többiből ezt miért kellett kiölni? Milyen érdektelen felnőttek lesznek így?

Szegény világ!

Jobb szerencsét!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább