2016. április 24., vasárnap

Honnan is tudhatnám

Az a helyzet, hogy felháborodtam, felháborodtam, mert vagy én vagyok túl naiv és buta a gyerekem felneveléséhez, vagy valami nagyon szar ebben a magyar rendszerben, vagy szimplán egy nemérdekel védőnőt és egy bunkó orvost fogtam ki.

2016. április 17., vasárnap

A pénztárcabarát kisgyerek

Azt hiszem így estére egy igazi kis mesét kellene mondanom nektek. Íme hát egy:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisbaba, úgy hívták Máté. Aranyos kisfiú volt, nem sokat sírt, némiképp makacs volt, mint az anyja, de pont olyan jó alvó is. Azt leszámítva, hogy csak ágyban szeret aludni és leginkább otthon, de autóban semmiféleképp nem.
Ez az aranyos kisfiú sokat nevetgélt és játszott, mindig mosolygott ha csikizték és vidáman heherészett ahogyan csak tőle telt így két hónaposan. Valami furcsa módon szerette, ha pelust cseréltünk és nem sírt ha öltöztetni kellett, mindaddig míg az nem sapka vagy meleg pulcsi volt.

2016. április 13., szerda

Felébredni egy rémálomból

Bár értené, hogy min megyek keresztül, hogy milyen érzés nekem ott lenni egyedül abban a lyukban. Félni, hogy másokat zavar ha sír a pici. Pedig nem én akartam így. De ő megfutamodott, ahogy mindig. Ha igazán férfi lenne, értené mit jelent nekem félni. Félni az agresszív részegektől, félni a bizonytalantól. Félni, hogy elvesztek minden csodát és csupán a rutin marad nekem az anyaságból, félni, hogy egyedül kell mindennel megbirkóznom. Mint már két hónapja. Egyedül.

2016. április 3., vasárnap

Nyár van nyár

Tudom, tudom, még csak tavasz eleje van, végre április, bár az igazat megvallva, az április igen változékony tud lenni, akár még hóesés is lehet, de remélem ez már nem fog bekövetkezni mivel a meleg első jeleként megszűnt a fűtés a lakásban. Bár ezt fürdetéskor nem igazán preferálom, de még így is 24 fok van a szobában, remélhetőleg nem fagy meg a gyerek, bár nagyon tud vacogni, ha nem bugyolálom be időben.

Visszatérve a melegre, még mindig látok nagykabátban közlekedni embereket sapkával, fogalmam sincs, hogy hajnal óta magukon felejtették, vagy szimplán csak nem érzik, hogy 25 fok lett hirtelen, nyugodtan elrakhatják az igazán bundás ruhákat és elővehetik a vékonyabb kabátokat.  Én viszont élvezem, hogy elég a pólóra egy pulcsi, vagy a frissen vásárolt poncsóm és kiülhetek a babakocsival egy finom friss kávéval és egy jó péksütivel napozni. Az egyetlen dolog ami miatt nem szeretem ezt a kerületet, nincs a környékemen olyan cukrászda ahol ki tudnék ülni kávét és sütit enni, vagy ha ki tudok ülni, akkor nincs olyan sütijük amiben nincs tej. Nehéz eset vagyok tudom.

Gondolkodtam már azon, hogy mi lenne ha vinnék egy olyan bögretermoszt és abból szürcsölgetném a kávém míg a kicsi levegőzik, közben edzem a lábam, mert ugye ha kocsi megáll a baba is felébred. Bezzeg ha apa tolja, én nem tudok vele vásárolni menni, mert nem tudom miért kipattan a szeme, ha beértem egy boltba, persze így legalább nem tudok annyit költeni :D, de ha apa tolja, akkor otthagyja egy sarokban gyerekestül, körbejárja a boltot, majd visszatérve ránéz, hogy még alszik és él is. Ez a nyugalom, nem igazán értem, hogy létezik ez, bezzeg neki alszik. Mert hogy hamarabb elalszik ha ő altatja az oké, nincs az a zavaró tejillat, ami belőlem árad, de hogy még a babakocsiban is másként viselkedik neki. Gonosz  dolog ez.

És a meleg igazi jeleként megéreztem a számban a friss hideg fröccs ízét, ami után nagyokat nyeltem és rájöttem, hogy álmaimban maximum, mert ugye terhesség alatt még csak iszok egy sportfröccsöt (1 dl bor 4 dl szóda), de ilyenkor még ez se jöhet szóba. Szóval nem tudom mi lesz velem nyáron, mert csak az ízesített alkoholmentes sörök maradnak úgy látom. Pedig epekedek egy pohár jó borért, talán pont a vastartalma miatt, vagy csak mert bejött ez a meleg.

Mindenesetre a következő hónapban már biztos a parkban fogunk héderelni, vagy kilátogatunk a Margit-szigetre és fetrengünk egy sort, biztosan élvezni fogja a változatosságot a pöttöm. Már várom.

Nyár van nyár!

Farkas Kinga Zs