Nem gondoltam volna

Mindenki, de tényleg mindenki azt mondta, hogy az első hónap nehéz lesz, hogy iszonyú lesz, hogy hulla fáradt leszek, valószínűleg magamnál sem leszek igazán. Féltem, a szüléstől sem féltem ennyire, mondjuk azzal nem riogattak ennyit, igyekeztem csak szép szüléseket hallgatni, és optimistán hozzáállni, de ott végül a neheze jutott, viszont legalább ennél nehezebb nemigen lesz, ha majd egyszer lesz második. Majd egyszer...

Olvass tovább

Minden pillantással a tiéd lettem - A születés III.

Nyugalom, éteri nyugalom. Nem is tudtam volna ennél nyugodtabb lenni, és most is csak az nyugtalanít, hogy neki baja eshet, semmi más.
Nyugalom.

Feküdtem egyedül, és aztán bejöttek hozzám, a barátnőm, a béka és a karjában az édes kincsem. Annyira hasonlítottak, és annyira meghatott ahogy esetlenül próbálja tartani azt a pöttöm életet a karjában, talán sírtam is nem tudom, de most ha erre gondolok, bizony elcsöppen egy két könny, biztosan a sok hormon, ami most ürül. Én csak néztem, és nem is gondoltam arra, hogy eddig milyen nehéz volt eljutni, hogy hogyan telt ez a kilenc hónap, hogy mit éreztem, csak azt tudtam, hogy most már minden sokkal boldogabb lesz, mindegy mi lesz.

Olvass tovább

Úton az új világba - A születés II.

Minden rendben lesz...

Csak ez jár a fejemben, kezdetben és szinte végig humoromnál vagyok, bár lehet hogy csak én láttam magam így, az emlékeim, mint álomképek maradtak meg, foszlányok. Néhol kínos kérdések bukkannak fel még bennem, vajon nagyon hangos voltam, pedig tényleg nagyon fájt, ez baj, ez rossz, nem tudom utólag minek stresszelem magam ilyen balgaságokkal. De ugorjunk az elejére.

Olvass tovább

Amikor elkezdődött - A születés I.

Hétfő reggel, újabb NST (magzati szívhangot és méhösszehúzódást figyelő eszköz) a kórházban, eljutok odáig, késtem is, aznap reggel semmi nem akart jól indulni. Borzalmas hangulatom volt, szegény béka jól beleharaptam megint, elegem volt már az egészből, már csak egy hét, biztattam magam. Persze a kedves nővérke nem volt ilyen optimista, mostanában sok volt a túlhordott baba, így inkább adott végig időpontot a jövőhétre, aztán be kell feküdni, mondta. Hát ehhez aztán semmi kedvem nem lett volna, befeküdni  és várni. 

Olvass tovább

Se lát, se hall, lélegzik

Érzem a változást a testemben, néha felszisszenek a fájdalomtól, olyankor megszűnik a világ. Tudom, hogy egymásra hangolódunk, tudom, hogy már neki is kellemetlen odabent szűkölködni.
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy jó lenne, ha valaki itt lenne, hogy fogja a kezem, hogy egyedül érzem magam ezzel, de nincs mit tenni.

Olvass tovább

A vérem vagy

A minap elgondolkodtam azon, hogy miként is lehet az, hogy valaki bántja a saját gyerekét. Itt most nem a nevelési célzattal megadott fenekelésről vagy egy pofonról beszélek, hanem megölni őt, vagy valós hosszan tartó fájdalmat okozni neki.
Felkavart a hír, hogy egy anya megölte gyermekét, majd magával is végzett, de miért, hogyan tudta bántani saját vérét, azt akit kilenc hónapig védelmezett testével, akivel eggyé vált testben és lélekben, majd később egymásra hangolódva élték életüket. (Nyilván míg kamasz nem lesz, mert akkor aztán vége a szülői képnek, de ez még egy messzi történet, ha akkor még lesz ilyenforma net, blog és világ...)

Olvass tovább