Békakirályfi

 Amikor megcsókolom herceggé válik, igen, biztosan így lesz, csak még egy csók, csak még egyet, hátha mégis királyfi lesz.

De akárhogy nyitogatom a szemem, és csókolgatom tonnaszám nem lett sem királyfi, de még csak egy szende udvari bolond sem. Pedig most aztán elkélne egy férfikéz, akár még Quasimodo is elég lenne, nem baj hogy csúf, csak szíve meg ereje legyen. De csak egy nyamvadt békám van, szeretem a békákat, sok kedvenc békám van, mint Breki a Muppet Show-ból, vagy az elvarázsolt békák a Hercegnő és Békából, de az a helyzet, hogy a békák nem tudnak sem kiságyat szerelni, sem pihentető masszázst adni a kedvesüknek. Elemben folyton mocskot hagynak maguk után, mint a gyerekek.



De hát, még nincs itt a gyerek, csak várok és várok, de fúrni kellene egy polcot, megcsinálni a kiságyat, hogy megágyazhassak a picinek, levenni és visszarakni pár dobozt, de minél nagyobb vagyok, annál kevésbé tudom ezeket megcsinálni egyedül. Kezdek dühös lenni, mint egy sárkány okádom magamból a nyers szitkokat, szegény béka meg még inkább nem akar királyfi lenni, inkább elbújik, meg ne egyék hirtelen.

De nekem nem béka kell, nem is igazán herceg, inkább rögtön a király kellene, aki mindent a kezében tart még engem is, mert egy sárkányhoz hatalom kell, erő és határozottság.

De a béka vagy dolgozik, vagy beteg, vagy elromlott az autója, vagy valakit baleset ért a közelében, vagy valami hihetetlen oknál fogva az isten is távol tartja a sárkánytól. Pedig már itt a cél, már látom a végét. Csak a királyfim hiányzik, de nagyon.

Ugye lesz királyfim, vagy királyom vagy egy Quasimodom, tudom, hogy most nem vagyok királynő, csak egy sárkány, de szelídítésre várok.

Farkas Kinga Zs