Bezárva a négy fal közé

Nem tudom, más hogy van vele, de bizony hideg lett, elővettem a vastag takarót és hosszú ujjú pólót veszek fel itthonra, mert cidri van. Ugyan a szobahőmérő 24 fokot mutat, de ettől én még fázom, és ha kinézek csak még jobban fázni kezdek. Nem is tudom mikor, csütörtök este? Azt hiszem akkor kezdődött ez az ítéletidő, azóta nem mentem sehova, és egyáltalán nem csodálom, hogy azelőtt pár napig a gyerek egy ördögfajzat lett.

Az igazat megvallva halálra unom magam, már mindent kitakarítottam, szépen elrendeztem, a gyerekkel is játszok, sorozatot nézek. Mondjuk főzni nincs kedvem, mert a boltba nem jutok el, így csak a vészhelyzeti tartalék van, fagyasztott sajttal töltött, meg ilyesmi. Legalább mondjuk nem halok éhen.

Elgondolkoztam rajta, hogy vajon Máté fázik-e ha csak a polár plédjét rakom rá, egy darabig el tudtam hitetni magammal, hogy nem, de ma nem bírtam tovább és elővettem a hálózsákját. Arról nem is beszélve, hogy este megint belázasodott, ki tudja mitől, mert más tünete nincs, talán a foga, vagy a hideg. Persze pont amikor lázas nem szabad halálra takargatni, de már lement mikor beleraktam abba a cuki zsákba. Csak remélem, hogy most sokáig fog aludni. Ebben az időben, nem vagyok toppon, vele ellentétben, aki viszont pont ugyanolyan aktív, mint eddig, láz ide vagy oda.

Visszatérve az időre, már ötödik napja, hogy esik, és kicsit megvisel, ez a bent lét. Négy fal képletesen és ennyi. Ráadásul kezdek rájönni, hogy mégsem tetszik a falam színe... ha kevesebbet látnám talán jobb lenne. De egyre inkább úgy érzem, hogy szürkére kellett volna festeni, vagy világoskékre. Vagy rózsaszínre ahogy tereztem. Nah ugye, hogy nagyon unatkozok idebent nyáron. Remélem a tél nem ilyen lesz, mert hamar ki fogom magam készíteni. :D

Bárcsak sütne a nap megint.

Szép napot, jó szerencsét!

Farkas Kinga Zs