Honnan is tudhatnám

Az a helyzet, hogy felháborodtam, felháborodtam, mert vagy én vagyok túl naiv és buta a gyerekem felneveléséhez, vagy valami nagyon szar ebben a magyar rendszerben, vagy szimplán egy nemérdekel védőnőt és egy bunkó orvost fogtam ki.




Tudom, hogy nem olvassák sokan, de történetem legyen intő példa a kismamáknak!

Jött a két hónapos kontroll, és ekkor jöttek a számonkérések a doktornőtől, miért nem vittem el ultrahangra, ránéztem, hogy ugyan mégis milyenre, hát a koponya és hasi ultrahangra, nem beutaló köteles, na oké, és ezt honnan kellene tudjam, hogy oda vinni kell, és hova kell vinni, persze rám nézett, és adott egy telefonszámot, azt a gúnyos mosolyt sose felejtem el. Ezek után megkínozva az oltásokkal a gyereket, hasra fektette és közölte, hogy látom nem szeret hason lenni, mondtam, hogy aludni szeret (gondoltam magamban, nem igazán van máskülönben hason), adott még egy beutalót Dévény tornára. (megjegyzem, mindenki dicséri a dévényeseket, de nem lett volna egyszerűbb megelőzni a bajt???) Nem elég, hogy szadista, semmit sem mondott el nekem. Ezek után pedig nem is kérdeztem.

Nyilván a védőnő se mondott semmit, fogalma sem volt, hogy a baba nem jól fejlődik, hát persze, miért is kellene neki elmondania, hogy fektesd napközben a babát minél többet hasra. Azt sokkal fontosabb volt elmondania, hogy mindenképp szóljak, ha elköltözöm. Jó szólni fogok.

Hát jobb is, hogy elköltöztem, legalább hallhattam egy második véleményt egy igazán aranyos dokitól, aki rendesen megnézte a babát, nem csak megszekálta, és mondta, hogy még nem vagyok kifutva az időből, de fektessem nagyon sokat hasra, mutatott egy-két dolgot, hogy mit csináljak, hogy segítsem a babát. Rendes volt tőle, ő valóban foglalkozik a babával. Remélem a védőnőm is ilyen lesz.

De az a mai napig nem fér a fejembe, hogy miért mindenhol csak annyi van, hogy hogyan altasd a babát, meg hogy miket kell tudnia bizonyos korokban, de azt sehol, ismétlem sehol nem láttam leírva (najó nagy kutakodás után, talán egy helyen) hogy sokat fektessük hason a babát már az elejétől. És senki nem mondja, sem a védőnő, sem az orvos, a családot és a barátokat nyilván nem hibáztatom, hiszen ők vagy evidensnek gondolják, vagy fogalmuk sincs az egész témáról.

Szóval itt állok én, mint anyuka és a világ legrosszabb anyjának gondolom magam, amiért nem emelgeti olyan szépen a fejecskéjét, (mondjuk már három nap alatt is sokat fejlődött és a fiacskám amúgy is lusta fajta, volt hogy ébren megunta a banánt és oldalra rakta a fejét....) és nem értem, miért nem mondanak semmit előre, hogy a kis füzetek amiket kapunk miért mind az etetésről szólnak, arról miért nem esik szó, hogy hogyan tudjuk elérni a kitűzött célokat. Hogy miért nincsenek leírva, hogy milyen vizsgálatokra kell elvinni a babát, miután megszületik, csak hogy ne érjen meglepetés, ha számon kérnek. Ezek után nem tudom, mit ronthatok még el, de azt tudom, hogy ezzel az új dokival boldogabb leszek, mert ő legalább válaszol, és elmond mindent. Sajnos elsőgyerekesként, nem tudom, milyen kérdéseket kell feltegyek, hiszen fingom nincs az egész gyereknevelésről, csak kószálok a sötétben és próbálok nem leverni minden porcelánt, no meg elrontani az elronthatatlant.
Mert ugye ezt mondják, a gyereknevelést nem lehet elrontani, valahogy, de biztosan felnő.

Viszont, csak hogy pozitív is legyek, legalább gyorsan nő a gyerek, ami ugyan nem túl költséghatékony, de annál szívmelengetőbb!

Szép estét és kitartást a neveléshez!

Farkas Kinga Zs