Aludj el szépen

Az első pár napban azt hittem, könnyen elalszik, aztán ez a ködös álom még mindig elkísért, majd kezdtem rájönni, hogy ez bizony nem így van, ahogy egyre fejlődik, nem akar aludni, még akkor sem ha egyébként hulla fáradt és erővel tartja nyitva a szemeit.

Pedig én álmodtam, reméltem, hogy ugyan, biztos csak az időjárás, nekem is folyton fáj a fejem, de mindegy hogy melyik nap, milyen idő, akkor sem akar aludni. Mintha félne, hogy lemarad valamiről. Én már próbáltam mindent, egyszer elalszik cumival, aztán rám morog, hogy eszembe se jusson, egyszer elalszik a hasamon, aztán felsír, hogy ez neki kényelmetlen, egyszer az ölemben alszik, aztán grimaszol, hogy ez neki most nem jó, beleraktam a hordozóba, ringattam egy órát, legközelebb már akkor bömbölt, mikor bele raktam. És ekkor rájöttem, hogy amilyen makacs és kitartó, pont annyira kényes is a lelkem. 

Még nem jöttem rá, hogy mi a varázslat neki, mi az amitől hamar szundít, de igyekszem. Vagyok olyan kitartó mint ő, nem adom fel. Egy biztos, csak addig van csöndben míg eszik és alszik, és hogy este sikerül hamar elaludnia, de ez is időmbe telt. De lám minden megtanulható. És egyszer én is és ő is kipihentek leszünk. Bár azt hiszem, ő mindig kipihent, csak engem fáraszt ez a sok mizéria az altatás körül. 

De mikor alszik, az a világ nyugalom ami rám telepszik, hogy most az enyém a világ, hogy ő most a legbékésebb, és bizony semmi baja nem eshet, jól esik. Ahogy az ébredése is, még ha néha éhesen és nyűgösen is kell, nem gagyog, hanem rögtön sír. Tudom, hogy képes vagyok megnyugtatni és ez boldoggá tesz.

Ez a csoda, a legnagyobb csoda a világon.

Farkas Kinga Zs