Csak azt akarom

Sokszor az ember elveszti a fejét és azt hiszi, csupán egy dologra vágyik, csak ezt vagy azt akarja. Mintha ez olyan könnyű lenne, mintha mindig csak kis és egyszerű dolgokra vágynánk. Az a helyzet, hogy az esetek többségében, az ember, ha ezt a csak szót odateszi a mondanivalója, vagy vágya elé, mindjárt valami nagyot mer álmodni és ez ugyan nem baj, de a nagy álmokat körülményes megvalósítani. Hosszú munka eredménye, hogy tudjunk lépni az adott célért csak egy kicsit is, és kitartás, rengeteg kitartás.


Én is folyton csak így vagy úgy akarok dolgokat, csak ezt vagy azt akarom.
Sokszor csak haza akarok menni, ezt persze úgy kell érteni, hogy egy saját otthonra vágyom, egy béke szigetére, egy rendes családra, most még inkább, hogy ketten vagyunk egyek. De ez a lelki és tárgyi formában megtestesült béke sehogy sem akar összejönni valahogy gyerek korom óta, talán csak futólag éreztem magam otthon igazán magam valahol. Szeretném, ha ez nem nyomná rá a bélyegét a szülői létemre, az, hogy folyton bolyongok a világban. Eddig milliószor költöztem, kerestem magam, még most is keresem.

De ez a csakis igen nehéz ügy, hiszen az ember otthona igazából a szívéből jön, elvileg nem köthető időhöz vagy térhez, tárgyhoz vagy emberhez, nekem mégis szükségem lenne rá.
Csak egy otthonra vágyom. Csak egy igazi családra vágyom, hogy a hárman ne ketten legyen az idő nagyobb részében.

Egy olyan otthonra vágyom, ahol a béka is jelen van, ahol nem egyedül kell szembenéznem a problémákkal és megoldanom a dolgokat. Szeretném, ha csak ennyi megvalósulna.

Persze szeretnék sikeres lenni, gazdag lenni meg ilyenek, amit minden földi halandó magáénak akar. De én leginkább csak otthonra és egy igazi családra vágyom, egy saját családra a saját otthonban.

Azon gondolkodom, hogy el kellene-e engednem az ilyen nagy vágyaimat, meg kellene-e tudnom elégedni azzal ami adatik, a kisfiam mosolyával, hogy van hol aludjak és van miből élnem.
Sose voltam az a belenyugvó fajta. Nem akarok belenyugodni.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok ez úton is mindenkinek és kitartást a Csakokhoz.

Farkas Kinga Zs