Amikor azt hittem

Megváltottam a világot, hogy már túl vagyok a nehezén, hogy egyre hosszabban alszik reggel, hogy milyen nyugodt baba, leszámítva amikor front van, mert akkor aztán az idegeimen játszik.

És front van, hogy honnan tudom, hát mert fáj a fejem. Lehet, hogy neki is fáj, ezért olyan kibírhatatlan, nem hiszem, hogy egyébként ennyire anyás, mert máskülönben kellően teli pocakkal magától elalszik és hagy ténykedni 2-3 órát. De most nem, 10-15 percig alszik, majd üvölt, tej nem kell, cumi sem kell, a pelus tiszta, igazából akkor is üvölt ha fogom egy 5-6 percig, majd elalszik, és mikor leraknám újabb 10 perc és felkel. Hát ma így tartott két órát a gombapörkölt, ami legrosszabb esetben is fél órás munka, még a rizs is tovább tart, mint a gomba főzési ideje, de sebaj, anya acélsodrony idegzete lassan egy vékony szállá alakul, de tartja magát, csak rossz hallgatni ahogy sír, rossz tudni, hogy csak az jelent neki vigaszt ha ölelgetem, ezt viszont főzés közben igen nehéz kivitelezni.

Hát így van az, hogy hagyom sírni az ágyban, két óra után elfáradt annyira, hogy amikor már éppen feladtam volna, hogy ma egyek, ha be is tudom fejezni a főzést, elhallgat és alszik. Tudom, hogy nem éhes, mert folyton kortyolgatott egy kicsit, hátha mégis alapon ez a baj, persze nem kötötte le hosszan, de legalább most hagy majd remélem két órát kikapcsolni. Enni, mosogatni, rendet rakni, és megírni, hogy borzasztóan hisztis tegnap óta. Jó lenne, ha nem változna ennyit ez a fránya idő, mindkettőnknek sokkal jobb, ha nem sír annyit.

De most egy pár órára megváltom a világot, pihenek egy kicsit, próbálok felkészülni egy újabb három órás ébrenlétre.

Nyugodt vasárnapot mindenkinek!

Farkas Kinga Zs