Beszívott egy mókuskerék ez

Elfáradtam.

Pont mikor a legnagyobb szükségem volt rá, hirtelen megjelent több állásajánlat is. És nem voltam rest kapni az alkalmon, hogy lendítsek egyet az amúgy lefelé ívelő életemen. Azt hittem készen állok, de hamar rá kellett jönnöm, a munka egy meló, az anyaság egy másik, és a kettő az bizony együtt nehéz. Na azért nem tántorítok el senkit, annyira nem vészes, csak jócskán kellett idő, hogy belelendüljek a mókuskerékbe újra, és újra és újra.

És nem ez volt az igazán nehéz, hanem elfogadni, hogy elfáradtam az anyaságban, hogy elegem van. Hogy iszonyat nehéz egyedül ezt végigcsinálni. És per pillanat azon gondolkodom, hogy mégis miféle világ az amelyik egy nőt belekényszerít ennyi szerepbe, csak azért mert nincs férfi a háznál, hogy hol az a szociális háló ami szükséges lenne. Szükségem lenne időre, magamra, és nincs, elfogyott, vagyis leginkább akkor dolgozom.

Most csak annyit tudok, hogy bírnom kell még. Tovább, itt nem adhatom fel. Fejlődnöm kell, mint tanár, azt a káoszt amit a rengeteg információ okoz le kell képeznem egy kisebb halmazra. Létre kell hoznom valamit azokban a friss agyakban, akik számítanak rám.

Számítanak rám.

Még tartanom kell magam, csak elfáradtam.