Anya is és apa is

Fura kettősség érzése fogott el, hogy rossz vagy jó, magam sem tudom megmondani. Egyre inkább úgy érzem magányos perceimben, hogy egyszerre kell majd anyának, és apának lennem. Páni félelem rajzolódott ki az arcomon, mikor először ez felmerült bennem, majd ennek válaszául sírtam, csak sírtam, megállíthatatlanul, az ismeretlentől való félelem elismeréséül.

Próbáltam összeszedni a gondolataim, helyrezökkenteni magam, találni egy fogódzkodót az életemben, ami majd megérteti velem, hogy ez igazán nem nehéz. Vagy elhitetni magammal, hogy ez csupán egy múló állapot, miért kellene két szerepben lennem, hisz ott a hús-vér apja.
De ez nekem kevés, kevés, hogy létezik, hogy van, nem lehet ott mindig, és emiatt muszáj látnia valakit, aki erős és sosem fél, aki vasmarokkal is teljes szívvel tud irányítani. Mert anya nem ilyen. Anya hóbortos, megengedő, kedélyes, mosolygós, féltő.



Hogy lehet két szerep ennyire eltérő, hogy lehet mindkettőt magunkra húzni, lehet-e egyáltalán. Lehet-e egyáltalán tervezni a szerepeinket, tudjuk-e játszani mindazt, ami nem sajátunk. Lehetek-e anya, apa, barát egyszerre a gyermekem szemében, vagy örökre csak egy maradok.
Tudom-e majd más szerepeimet játszani, tudok-e újra nő lenni az utcán, tudok-e sikeres munkatárs lenni a cégnél, tudok-e jó tanuló lenni az iskolában. Vagy csak anya tudok lenni.
Le kell-e vetnem minden eddigi álcám, hogy felvegyem az újat, vagy ezt is hozzárakhatom még, sorjában.

Meglehet csak a születésétől félek, hogy nem tudok, majd megfelelni neki, ott lesz majd előttem és nem az leszek, akit ő szeretne. Tudom, butaság, de Én őérte létezem, és ha másnak az életemben nem is, de neki meg akarok felelni. Hogy aztán anyja, apja vagy barátja leszek-e inkább azt Ő döntheti el.

Remélem tetszeni fog neki amit lát.

Farkas Kinga Zs

*megjelenés hetente vasárnaponként*