Az első érintés, az elsöprő nagy szerelem, az első nagy kudarc. Hosszú idő telik el, míg megjelenik az első pozitív teszt. Az első sokk, zavartság és boldogság egyben, időm se volt kitalálni hogy mondhatnám el másképp, ha nem akkor rögtön. Pedig annyi ötletem lett volna, de hát ez az első.
Az érzés amikor elmentem az orvoshoz, hogy biztos-e, és láttam, láttam az életem legszebb gyémántját. Sírni tudtam volna a boldogságtól, anya leszek.
Az első vizsgálatok, a felismerés, hogy miért voltam olyan borzasztóan egy hónapig, visszagondolva egészen jól tűrtem, persze nem sejtettem semmit. Azt hittem biztos a diéta volt rossz amit összeraktam, biztos az rontotta el a gyomrom, biztos amiatt nem tudok aludni. Olyan sok minden változott és fel sem tűnt.
Az első nagy ultrahang amin láttam a kicsit mozogni, olyan sokat. Akkor még nem éreztem őt, mindig féltem, hogy mi van ha meghalt, mi van ha már nincs, mi van ha nem fog nőni tovább, ha elvesztem, ha beteg lesz. Aggódtam, mint mindenki más. És csak vártam, hogy újra lássam, és vártam, hogy végre megmozduljon.
Az első mozdulat a munkahelyemen történt, 16 hetes voltam. Fáradt voltam, már a vége felé járt a nap és akkor mintha valami megsimította volna a hasam.Tudtam, hogy ez ő, tudtam, hogy nem fogom egyenlőre sűrűn érezni, de boldog voltam. "Megmozdult!" Ez az érzés, ez a boldogság egyre fokozódott minél többet éreztem belőle, rájöttem, hogy utálja ha dolgozok, mert akkor mindig ébren volt (nyilván ébren tartották a telefonok), de az is lehet, hogy a sok ülés zavarta.
Aztán kezdtem rájönni a napirendjére, 9 körül ébred fel először, aztán visszaalszik amint megreggelizem. Majd felkel, ha kezdek éhes lenni és megint alszik evés után. Érdekes nem, mintha csak kint lenne, épp csak pelust nem kell cserélni.
Az első ultrahang amin a párom is ott volt, kiderült hogy kisfiúnk lesz. Én annyira boldog voltam. Ő nagyon izgult, alig akart bejönni, láttam rajta, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, ez neki is új mint nekem. De mikor kijött, tudtam, éreztem, hogy megérte bevinni, hogy most sokkal boldogabb, mert ő is láthatja azt a kis embert akit csak én érzek. Persze próbálom elkapni azt a pillanatot mikor elég erőset rúg, hogy apa is érezze, de tudja, a babák tudják, hogy az nem anya. Szóval, majd később sikerül.
Az igazat megvallva, várom, hogy megismerjem, hogy először pillantsam meg, hogy beleszeressek, mint az apjába, hogy elbűvöljön mindenkit a kék szemeivel, ahogy álmosan néz.
Legalább annyira izgatott vagyok, mint az első csók előtt hajnalban, és legalább annyira boldog, mint amikor az esőben a karjába ugrottam és nem eresztettem, ahogy ő sem engem.
Furcsa dolgok ezek az elsők, az ember nem is gondolná milyen erősen beleivódnak a lelke mélyére.
Jó Szerencsét az elsőkhöz!
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése