Harmóia, azt mondják, ez árad az anyákból és a kismamákból. Néha csendes pillanataimban, amikor csak magamra és a kicsire tudok figyelni, valóban megérzem ezt a harmóniát. És akkor valóban érzem, hogy árasztom magamból az egységet, az erőt, az odaadást. Mindazt, amit folyamatosan árasztanom kellene magamból. Elgondolkodtató, hogy ekkor, ebben az egy pillanatban szerelmes leszek, szerelmes leszek a fiamba, az életembe, a változásokba. Mindabba, ami eddig gyötört, most teljesen más fényt kap.
Elfogadás, gyász, ennyi lenne az elménk mikor anyává válunk, gyászoljuk akit elvesztünk magunkban és elfogadjuk a változást, majd nem csak elfogadjuk, meg is szeretjük, szerelmesek leszünk minden pillanatába és többé már nem akarjuk majd elengedni ezt az érzést.
Hogyan létezhet, hogy egy ilyen apró lélek ekkora hatással lehet a testünkre és a lelkünkre, hogyan létezhet, hogy minden anya arcán ugyanazt az éteri mosolyt látom kiülni, mikor a gyermekére gondol, hogyan létezhet, hogy ennyiféle szeretet közül ez, ennyire azonos minden nőben. Ennek egy csodának kell lennie, valami olyannak, amit emberi ésszel fel nem foghatunk, csupán érezhetünk.
Persze sokszor válik ezután az éteri harmónia után borongóssá a kedvem és szontyolodok el a legapróbb dolgokon, de egyszer fent egyszer lent ugye.
Szerelem ide vagy oda, várom, hogy megszülessen a kis manó, ugye akkor is boldog leszek, ugye akkor is enyém lesz a világ.
Farkas Kinga Zs
*megjelenés minden vasárnap*
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése