2015. november 6., péntek

Egy új élet

Bizonyára sokan vagyunk így, egy krízis sok mindent megváltoztat, de talán most a NŐK jobban meg fognak érteni. Mert ki más érthetné jobban, hogy egy új életet hozunk létre, önmagunkból, a semmiből, jó esetben egy cseppnyi szerelemből. És ez az apró élet, amely még igazából megfoghatatlan darabokra szaggatta az álmaim, a terveim, az életem, azzal kecsegtetve, hogy ad újat helyette.De mit is ad, hányingert, görcsöket, vesén rúgást, reményt, hogy ránk mosolyog és szeretni fog minket (mivel mást nem igazán tud tenni).

Negatív vagyok, igen, mert ez a kőkemény valóság, az amit mesélnek a kismamaságról, az amit a filmekben láthatunk, meg sem közelíti azt a káoszt amit átélünk nap mint nap. Boldogságról beszélnek, rózsaszín ködről, és igazából az ember el sem meri mondani mennyire fél, hogy egyáltalán nem boldog.Szeretem a babám, félre ne értsen senki, nagy álom vált valóra, de ilyen hirtelen szertefoszlott egy államvizsga álma, egy életpálya, mindennel sietni kell, lakást venni, berendezni, de a gyerekre is jusson pénz, az ember magára tekint és nem tudja hova lett önmaga. Ki áll szemben vele a tükörben, nagy pocakkal.

Elvesztem.
Már nem vagyok ura a testemnek, sem az agyamnak, nevetek és sírok egy perc alatt, dühöngök és félek, Én csak tanítani akartam, most mégis én tanulok az Élettől, elfogadni. Olyan ez mint egy óriási Lego, felépítettük, terveket készítettünk, hogy majd mit építünk, aztán jött valami és a tervek eltűntek, valami mást kell készíteni. Hiányoznak a terveim, az út amerre az irányt vettem, hiányzik mindaz ami Én voltam és félek hogy soha nem fogom visszakapni.


Tudom, hogy ez másnak a csoda, biztos van olyan akit ez nem rémít, biztos van akit ez a fellegekbe visz, biztos van olyan. De bizonytalan vagyok, eddig mindenről tudtam, hogy működik, és most itt van előttem valami, amire nem tudok felkészülni, és nem tudom feldolgozni. Próbálok lelkes lenni, próbálok előre tekinteni, azt hazudni magamnak, hogy nem változtak a terveim, csak egy kicsit arrébb tolódtak időben, de jól tudom, ha megszületik a fiam lesz a mindenem. Nem fog hagyni nekem időt arra, hogy elmerengjek most hol tartanék.
Új élet kezdődik.

Most már család vagyunk, ő egy új élet itt, és ezzel én is kaptam egy új életet.

Jó szerencsét minden sorstársnak!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése