Amikor elkezdődött - A születés I.

Hétfő reggel, újabb NST (magzati szívhangot és méhösszehúzódást figyelő eszköz) a kórházban, eljutok odáig, késtem is, aznap reggel semmi nem akart jól indulni. Borzalmas hangulatom volt, szegény béka jól beleharaptam megint, elegem volt már az egészből, már csak egy hét, biztattam magam. Persze a kedves nővérke nem volt ilyen optimista, mostanában sok volt a túlhordott baba, így inkább adott végig időpontot a jövőhétre, aztán be kell feküdni, mondta. Hát ehhez aztán semmi kedvem nem lett volna, befeküdni  és várni. 

Hazaúton már éreztem, ahogy az idő egyre rosszabb lesz, ahogy szakad az eső, a fejem egyre csak zsibbadt. Rossz előjel volt ez, jött a migrén megint, csak érjek haza, csak tudjak enni valamit, az egy picit mindig segít. Éreztem egy két jóslófájást, de ez igazán nem nagy dolog, hiszen másoknak is van, mit nekem jósló, hol van még az igazi. 

Végre otthon, ideges voltam, fájt a fejem, rá akartam keresni valamire a neten, de addigra már nem láttam a szavak felét, rémisztő volt, egyszerűen eltűntek, tudtam én mi ez, csak még nem találkoztam vele sosem, migrén aura. Hát nem a legjobbkor, valahogy rávettem magam a főzésre, szép lassan tisztult a kép, gondoltam kaja után majd beveszek egy gyógyszert és alszok, minden rendben lesz. Próbáltam hívni a békát, de folyton kinyomott, dolgozik nyilván, de fontos lett volna, aztán rájöttem, hogy valami nem stimmel a gondolataimmal, fel akartam hívni a barátnőmet, hogy tudja, igen húzós migrénem van, nem tudom miért akartam szólni neki, talán csak féltem ez lesz életem utolsó migrénje. Aggasztott, hogy egyre olyan szavak jöttek fel amik nem is hasonlítottak arra amit valójában mondani akarok, nem voltam benne biztos milyen szavakat is keresek valójában, mintha egy régen beszélt idegen nyelvet próbálnék használni, és minden szóért meg kellene küzdenem, néha még hibázok is, Valahogy a kaja azért elkészült, (mamám mikor hazaértem a kórházból meg is jegyezte igen szenesre sültek a húsok, hát az is csoda, hogy készen lett, az már nem számított, hogy szenes vagy sületlen) ettem egy kicsit, gyógyszert vettem be, leengedtem a redőnyöket és megkezdtem a szundit. 

Sokat forgolódtam, rémálmaim voltak, aztán egyszer csak valami nagyon furcsára lettem figyelmes, eleinte nem voltam biztos benne, hogy nem álmodom-e ezt is, de hamar rájöttem, hogy nem. Azt hiszem elkezdett folyni a magzatvíz. És tényleg, szinte ömlött, de fájás az egy szál sem, valahogy be kellett jutnom a kórházba, de sürgősen. 

A béka pont akkor hívott, persze megkérdezte, hogy de biztos, hogy be kell menned, igen, biztosan be kell mennem, elismételtem megint amit a doki mondott, indulni kell, ha elfolyt a magzatvíz, ha rendszeres 10 perces fájások vannak, vagy mindkettő egyszerre, nos ebből egy pipa, szóval indulok.

Hívtam a barátnőmet, ott akar lenni velem, tehát hívnom kell, mekkora mázli, pont végzett a munkával, odabent mindenki szurkol, üzenték, hamar legyen meg. Hamar itt volt, bár mivel nem voltak fájásaim hamar összepakoltam mindent. Apukámat is hívtam, ő visz, valahogy megoldotta. Milyen szerencsém van ezzel is, pont mindenki ráér. 

Fél ötkor ébredtem fel, másfél óra múlva már bent voltunk a kórházban és haladtunk az adminisztrációval. Leültettek, újabb NST, tényleg nincs fájás, csak nagyon gyenge, a magzatvíz folyik továbbra is. Figyelnek, várunk a szabad szobára, gondolom, haladunk ez a lényeg, remélem hamar elindul a dolog. Kicsit félek, nyugtatnak a szülésznők, hogy ne stresszeljem magam, minden rendben lesz, mindenképpen meg fog születni, így kell hozzáállni.

Minden rendben lesz...

Farkas Kinga Zs

*A következő rész kedden jelenik meg*