Minden pillantással a tiéd lettem - A születés III.

Nyugalom, éteri nyugalom. Nem is tudtam volna ennél nyugodtabb lenni, és most is csak az nyugtalanít, hogy neki baja eshet, semmi más.
Nyugalom.

Feküdtem egyedül, és aztán bejöttek hozzám, a barátnőm, a béka és a karjában az édes kincsem. Annyira hasonlítottak, és annyira meghatott ahogy esetlenül próbálja tartani azt a pöttöm életet a karjában, talán sírtam is nem tudom, de most ha erre gondolok, bizony elcsöppen egy két könny, biztosan a sok hormon, ami most ürül. Én csak néztem, és nem is gondoltam arra, hogy eddig milyen nehéz volt eljutni, hogy hogyan telt ez a kilenc hónap, hogy mit éreztem, csak azt tudtam, hogy most már minden sokkal boldogabb lesz, mindegy mi lesz.



Mikor először a karomban tarthattam, az maga volt a csoda, nézett rám a nagy szemeivel, olyan édesen, hogy azonnal elrabolta a szívem, és tudtam, hogy ez nem egy múló kaland, ez egy örök szerelem, hogy mindig ott leszek vele, hogy nem hagyom el sosem. Nem akartam kiengedni a karomból. Menni kellett a szülőszobából, beleraktuk egy gurulós hordozóba és azzal toltam a szobáig amiben voltam, büszke voltam, és valószínűleg falfehér, mert a nővér vagy szülésznő aki kísért folyton megkérdezte, hogy biztosan nem szédülök-e. De ha szédültem is volna, akkor is kitartottam volna a célig, milyen anya lennék, ha összeesnék útban az ágyig.

Most már tényleg anya vagyok, még nem nagyon, és nem tökéletesen, mg sokat kell fejlődnöm, ahogyan a kicsim fejlődik, hogy igazi anyává váljak, az ő egyetlen pótolhatatlan anyukájává.

Az első este beadhattam a megőrzőbe, had aludjak, sajnos én aludni nem tudtam és még rosszul is éreztem magam, hogy magára mertem hagyni őt, akkor megértettem, hogy lehetek bármilyen erős is, mindig nehezemre fog esni magára hagyni a kicsimet.
Mert Ő nekem a világ, és minden pillantásával az övé lettem.

Azért hozzá kell tenni, hogy húz a szívem egy jó mozira, vagy egy sétára, bármennyire is fájnak a hegeim, de az első egy hónap nem erről szól, tudom hogy pihennem kell, és neki is, hogy ez az első hónap rólunk szól, aztán majd szép fokozatosan kinyílhat a világ. És azzal is tisztában vagyok, hogy amint el akarnék menni itthonról, amint nem tudnék ránézni bármikor, hogy ugye veszi még a levegőt, ugye még ott van ahol hagytam, azonnal aggódnék. Ahogyan aggódni fogok pénteken, mikor anyakönyveztetni kell mennem, tudom, hogy csak két-három óra, jó esetben végigalussza az egészet, de akkor is nehéz.

Nehéz, mert szeretem.

Farkas Kinga Zs

*vasárnap továbbra is megjelenik*