Előre és vissza

Eltelt hét hónap az utolsó bejegyzésem óta, igazából rengeteg dolog történt,de nem éreztem úgy, hogy ezen nem esett volna át mindenki. Visszatértem dolgozni, a baba bölcsibe ment. És itt vége is a dolognak, fáradt voltam és most egyre fáradtabb vagyok. Megtanultam megbecsülni a dolgokat a nyáron, annyira természetesnek vettem, hogy anyukám van, hogy nem is gondoltam milyen nehéz lesz nekem nélküle ha nem lesz. most pedig nincs. És nagyon hiányzik, csak az ölelése is.

Ahogy a kicsim nő egyre inkább félek, egyre fáradtabb vagyok. Sokszor érzem úgy, hogy nem megy tovább, fogom magam és kisétálok az ajtón. Mikor már tizedjére harap belém aznap és én már nem bírok kedvesen és türelmesen tiltakozni a dolog ellen. Nem tudom finoman mondani, hogy nem szabad, semmi sem segít ezen. Ilyenkor persze borzasztó szar anyának érzem magam, a bűntudatról, hogy az elkövetkező fél évem annyira sűrű lesz, hogy minden egyes nap próbálom felkészíteni rá magam. De minél jobban közeledik az év eleje annál jobban félek. Félek, hogy fel fogom adni. Nem adhatom fel.

Nem akarok üvölteni a kisfiammal, feleslegesen félelemnek kitenni, rácsapni a kis kezére mert folyton megtépi a hajam ami amúgy is nagyon hullik, mert a stressztől begyulladt a fejbőröm vagy mi. Több türelmet szeretnék és várok el magamtól, ez sokszor megy is, de egyes napokon, nem tudok mit kezdeni a dühömmel, a fájdalommal amit okoz, amiről tudja hogy fáj. Szeretném, hogy mindig nyugodt legyek, próbálok egyedül megbirkózni ezzel, de nem tudom menni fog-e. Nem tudom, hogy képes vagyok-e megoldani egymagam.

Szeretnék előre ugrani az időben. Közben visszavágyom a múltba is.

Olvass tovább

Régi új ízek

Lassanként elrepült egy év az anyaságomból, és még mindig nem tudtam megszokni ezt az irtózatos érzést, hogy szétszakadok.

Szétszakadok, mert képtelen vagyok rá, hogy minden lépésemben minden jelmezt felvegyek magamra, szétszakadok, mert egy-egy helyzetben szívesebben lennék más, mint aminek akkor ott lennem kellene.

És minél inkább haladok az időben annál gyakrabban vannak éles váltások, meglehet ez a kialvatlanság egyik tünete, de nem merek messzemenő következtetéseket levonni. Van, hogy ezt az egészet a hátam közepére nem kívánom, gyerekestül mindenestül tüntetném el egy csettintésre, egyszerűen csak egyedül akarok lenni.
A hagyjatok békén és egyéb érzések, pedig elég jó feszkóval is járnak, hiszen jellemzően akkor törnek rám, amikor a gyerek nyűgös, hisztis, nemtudomhogymiért de üvölt torka szakadtából. Persze jellemzően ha már nem üvölt és sikerült ennem is, akkor megbánom ezt az egészet és inkább csak azt sajnálom, hogy nem vagyok vele annyit amennyit valójában megérdemelne.

Nem fogom tudni visszapörgetni az időt, nem fogom tudni visszaadni az elvesztegetett perceket, órákat, amiket nem azzal töltöttem, hogy az ő pocakját jóllakassam, hogy az ő könnyeit töröljem és öleljem, pusziljam amikor csak lehet.

Hogy lehetnék újra egy egész?

Farkas K Zs

Olvass tovább

Beszívott egy mókuskerék ez

Elfáradtam.

Pont mikor a legnagyobb szükségem volt rá, hirtelen megjelent több állásajánlat is. És nem voltam rest kapni az alkalmon, hogy lendítsek egyet az amúgy lefelé ívelő életemen. Azt hittem készen állok, de hamar rá kellett jönnöm, a munka egy meló, az anyaság egy másik, és a kettő az bizony együtt nehéz. Na azért nem tántorítok el senkit, annyira nem vészes, csak jócskán kellett idő, hogy belelendüljek a mókuskerékbe újra, és újra és újra.

És nem ez volt az igazán nehéz, hanem elfogadni, hogy elfáradtam az anyaságban, hogy elegem van. Hogy iszonyat nehéz egyedül ezt végigcsinálni. És per pillanat azon gondolkodom, hogy mégis miféle világ az amelyik egy nőt belekényszerít ennyi szerepbe, csak azért mert nincs férfi a háznál, hogy hol az a szociális háló ami szükséges lenne. Szükségem lenne időre, magamra, és nincs, elfogyott, vagyis leginkább akkor dolgozom.

Most csak annyit tudok, hogy bírnom kell még. Tovább, itt nem adhatom fel. Fejlődnöm kell, mint tanár, azt a káoszt amit a rengeteg információ okoz le kell képeznem egy kisebb halmazra. Létre kell hoznom valamit azokban a friss agyakban, akik számítanak rám.

Számítanak rám.

Még tartanom kell magam, csak elfáradtam.

Olvass tovább

Egy cipő, két cipő, hogyan legyek nő

A minap amikor megint egy szép cipőboltban jártam, amiben általában elakadok a dobozokban a babakocsival, mert nem gondolnak rá, még véletlenül sem, hogy kisbabával is szeretnél egy szép és kényelmes cipőt. Szóval mikor a Tamarisban nézelődtem a barátnőmmel és Mátéval, aki ekkor már aludt, vélhetőleg megunta a cipőket, mivel neki úgyse kell, hogy mégis, hogy lehetséges az, hogy magassarkúból temérdek érdekes színű, formájú van. Szinte mind tűsarokkal, vagy valamivel vastagabbal, amiben egy értelmes nő még véletlen sem tud menni, de én tutira nem. Így nekem vagy a nagyon extrém sarkú, vagy éktalpú cipők jutnak. Illetve ott az office viselet, vastag sarok, visszafogott szabás. Van is egy olyanom, elvileg kényelmes, gyakorlatilag mivel elcseszett félszámos a lábam, baromira nyom és még nem volt kedvem betörni, hiszen nekem fáj jobban, nem a cipőnek.

De visszatérve, mikor arra gondolok, hogy nő, rögtön egy magassarkú ugrik be, nyilván azért, mert a médiában is mindenki azt visel, de könyörgöm miért? Minek kell mindenhol azt sugallani, hogy csak akkor vagy igazi nő, ha tűsarokban virítasz? A súlyokról már ne is beszéljünk, igen ismerek olyan nőt aki olyan vékony mint állat és már szült több gyereket, hát neki jó genetikája van, meg ismerem a többit, aki vagy megszokta az új testét, de leginkább beletörődött, meg a celebeket, akik 'csak azért is megmutatom, hogy lehet még kockás hasam nyolcvan gyerek után is'! Mit sem törődnek azzal, hogy másoknak ez elérhetetlen, hiszen se pénzük sem idejük nincs. És aki azt mondja, hogy nem drágább egészségesen étkezni, az vagy vak, vagy hülye.

Már a laktózmentes diétámmal is legalább 6000 forinttal többet költök tejre, és az csak a tej, a tejföl, tejszín, vaj, sajt, stb. mind sehol sincsenek még. Persze, legalább nem nagyon eszek péksütit, ennyi jó oldala akad. Egy darabig azt gondoltam, hogy simán jó lenne, ha mindig teljes kiőrlésű magvas cuccokat ennék, de igen hamar rájöttem, hogy ami a gyomromnak jó, az a pénztárcámat igencsak megcsappantja, így erről gyorsan le is mondtam.

És ebben az őrült spirálban próbálok mindent, de tényleg mindent megtenni azért, hogy olyan legyek, amilyen lenni akarok. És hogy minek? Persze, van aki megkérdezi, anya vagy, minek akarsz jól kinézni, anya vagy, nem mindegy, anya vagy, anya vagy.... EZ NEM KIFOGÁS! Ez egy szerep, amit minden nő vállal (vagy a többség), de ez nem azt jelenti, hogy mint nő nem létezek többé, attól még, jól akarok kinézni, érezni akarom, hogy nem azért néznek, mert jézus mi van rajta (pl a mackónacis anyukák-kivétel persze, ha játszira mennek), meg ilyesmi.

Szóval szeretem a szép cipőket, de amúgy sem mutatnék jól magassarkúban, ahogy egy babakocsit tolok, nemde?

Találjátok meg magatok ti is!

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább

Soha nem lesz elég tiszta

Mikor elkezdett gurulgatni a drága, akkor már tudtam, hogy bizony kemény menet lesz, hogy ne ő legyen az, aki minden nap, mindent feltakarít helyettem. És sajnos arra is rá kellett jöjjek, hogy sosem lehet eleget takarítani. Soha! De tényleg.

Most hogy mászik, és nem tudom hogyan, de valahogyan minden sarokban és zugban, meg játékon összeszed valami kis szöszt, időnként mikor nagyon nyálzik, még koszcsíkokat is vélek felfedezni a pólóján, és ugyan a béka rám parancsolt, hogy teljesen feleslegesen porszívózok fel minden nap, szerintem még az is kevés. Talán az is kevés lenne, ha mindig fel is mosnék mellé, meg ha már ezt megcsinálom, akkor ugye portalanítok, meg ilyesmi.  Hála az égnek, hogy szinte nincs is bútorom.

Mellesleg, mint minden épeszű ember én is utálok takarítani, ez persze nem azt jelenti, hogy általában nincs rend, sőt, itt még gyerek mellett is rend van, főleg, hogy leginkább a függöny lerángatása és az összes kábel felkutatása az amit imád, persze megrágni is meg kell.

Legutóbb magára csavarta a netkábelt, és sírt mert nem tudta magát kibogozni, és kirántott egy dugaljt a falból dugóstul. Akkor mondjuk a szívbaj kerülgetett, de még mindig nem tudom, mit rakjak a dugaljak elé, hogy ne férjen hozzájuk.

Fogalmam sincs mások, hogyan csinálják, náluk, hogy van mindig elég nagy tisztaság, hányszor porszívóznak, hányszor mosnak fel egy nap, mit raktak minden veszélyforrás elé, meg ilyesmi. Az hogy mi lesz akkor ha megindul, és az összes asztalsarkát megtalálja, egy másik rémálom, bár azzal is tisztában vagyok, hogy inkább fájjon és tanuljon, minthogy ne fájjon, aztán sete suta legyen.

Ugye nektek is le akar tekeregni a pelenkázóról????

Farkas Kinga Zs

Olvass tovább